Reggel a karjaiban ébredtem,úgy tűnt még alszik,óvatosan kibújtam az öleléséből és lementem megnézni apát.
- Austin?!-lepődtem meg.-Hát te?
- Az a vadállat ugye nincs veled?!-nézett rám szúrós szemekkel. Tétováztam. -Szóval itt van...-sóhajtott.
- Mondd,mit keresel te itt?-kérdeztem.
- Téged. Érdekelt,hogy minden rendben van-e.-a hangja kedves volt,megnyugtató. Elmosolyodtam.
- Igen,jól vagyok,de a sebedet bekötözöm.-mosolyogtam és felszaladtam az elsősegélydobozért. Fent összeakadtam Harryvel,a falhoz nyomott.
- Eressz!-elfordítottam a fejem. Elengedett,kikerestem a dobozt a szekrényből,ezután lerobogtam Austinhoz.
- Ülj le!-mutattam egy székre,amint leült,a combjára ereszkedtem,kinyitottam a dobozt.- Lehet csípni fog,sajnálom.-figyelmeztettem és belekezdtem.
Mikor sikerült,lefertőtleníteni,bekötözni a sebét,felálltam és bementem a konyhába,egy darabig ott maradtam.
- Chh..-hallatszott egy mély hang. Tudtam ki ez,az ajtóhoz siettem,aztán megálltam és hallgatóztam.
- Neked is szia.-vágta rá Austin.
- Egy ilyen jelentéktelen embernek nem köszönök.-flegmáskodott Harry.
- Nem köszönsz? Ne legyél annyira elragadtatva magadtól!
- Miért ne legyek? Azt hiszed szeret téged? Kihasznál arra,hogy távol tartson engem.
- Na ne röhögtess. Téged szívből utál. Egy ilyen seggfejtől nem vártam mást.- magyarázta Austin,féltem,hogy elszakad Harrynél a cérna,ezért kimentem. Épp jókor,már ökölben voltak a kezei.
- Elmegyek futni.-jelentettem ki és felmentem. Bezártam az ajtóm.Nem sokára kinyílt,épp a szekrényemben lehajolva katattam.
- Hű..-jegyezte meg és nem sokára már a derekamon éreztem a kezeit.Nem volt rajtam felső,így nem akartam megfordulni.
- Menj innen! Kopogni nem szokás?!-morogtam elvörösödve. Hirtelen megfordított,lehajtottam a fejem,éreztem a tekintetét magamon.
- Ha kopogtam volna,akkor nem láttam volna sem a feneked,sem a melleid.-vágta rá,még vörösebb lettem,meg sem tudtam mozdulni,ekkor a szekrényhez nyomott,megtámasztotta a kezeit a fejem mellett,közel hajolt hozzám,felemelte az állam,már szinte összeértek az ajkaink. Próbáltam mozogni,kiszabadulni,de mire észbe kaptam,megcsókolt. Az ajkai durván az enyémre tapadtak,nem tudtam ellenkezni,kicsivel később lecsúsztatta a kezeit a derekamra,felhúzta az egyik lábam a combomnál fogva és nekem nyomta a csípőjét. Akaratlanul a szájába nyögtem,ami látszólag rossz ötlet volt. A térdhajlataimhoz nyúlt,kényszerített arra,hogy felugorjak. Felugrottam,a csípője köré fontam a lábaim,a nyakába kapaszkodtam,még mindig csókolóztunk. Lerakott az ágyra,megragadta a nadrágom és elkezdte lehúzni,megfeszítettem magam,de egy mozdulattal lerántotta. Terpeszbe vágta a lábaim és megragadta a bugyim.
- Nehh..!-nyögtem,nem így akartam. Erősebben és határozottabban,de csak egy nyögés csúszott ki a számon. Persze,hogy Harry ügyet sem vetett rá,lassan lehúzta rólam az alsóneműm,majd feltolta a lábaim. Kicsit felemeltem a fejem,hogy lássam mit csinál,de nem láttam. Alig hogy visszaraktam a fejem,felnyögtem. Belém nyomta egyszerre két ujját is. Aztán kihúzta,akkor is nyögtem. A plafont néztem,beletörődtem,de nem csinált semmit.
- Nem ellenkezel?-kérdezte.
- Felesleges..-sóhajtottam,ekkor visszanyomta az ujjait,mélyebbre mint az előbb. Nagyobbat nyögtem,lassan elkezdte mozgatni őket.
Alig pár perce csinálta,de már éreztem,hogy el fogok menni.
- Harryy!-nyögtem a nevét,mikor elélveztem. Ezután előttem nyalta le az ujjait. Fölém hajolt,egy puszit nyomott a homokomra,aztán lefeküdt mellém. Nem mozdultam,a lábaim is úgy maradtak. Nem igazán fogtam fel mi történt.
2015. február 27., péntek
2014. január 21., kedd
Chapter 8
Már beköszöntött az új év. Még soha sem volt hasonló karácsonyom.. Vagyis egyedül..félve..távol mindenkitől..Úgy éreztem végem van...
Elindultam a park felé..az a park felé ahova Harry vitt.. Gyűlölöm őt..még sem tudom kiverni őt a fejemből ! Leültem egy padra és akaratlanul..de elkezdtem sírni.
- Sophia ?!-szólított meg egy ismerős hang. Felnéztem és Austin volt az.
- Austin !-ugrottam a nyakába.
- Mi történt ? Már vagy..-mondta,de abbahagyta,mert észre vette hogy könnyesek a szemeim.
- Na jó most azonnal gyere velem !-mondta és elkapta a karom. Fogalmam sem volt,hogy hova visz.Megálltunk egy bolt előtt.
- Várj itt. Mindjárt jövök..-mondta és bement. Én meg megint egyedül maradtam. Körbenéztem. Köd volt és esett az eső. Fáztam és féltem.. Ezeket az érzéseket csak fokozta az,hogy láttam valakit..
Megráztam a fejem és a másik irányba néztem. De megint feltűnt..jobbnak láttam,ha inkább berohanok a boltba. De épp ekkor kinyílt az ajtó és fejbe vágott.
- Te mindig ezt csinálod ?!-mosolygott Austin. De amikor meglátta,hogy én nem mosolygok,lehervadt a vigyor az arcáról..
- Mi a baj ?-kérdezte.
- Semmi...menjünk vissza gyorsan !-kérleltem,de nem mozdult. Valamit ki kellett találnom...
- Austin...-sóhajtottam. Erre kékes zöld szemekkel meredt rám. Vettem egy nagy levegőt..és megöleltem. Kicsit meglepődött..de nem ellenkezett.
- Kérlek...szoríts !-mondtam és a vállára tettem a fejemet. Kicsivel később átkarolt ő is. Nagyon erősen szorított...teljesen más érzés volt,mint mikor Harry ölelt át.
Lám erre ki tűnt fel...?! Próbáltam nem észre venni..
- Austin gyere induljunk el valamerre..nagyon szépen kérlek segíts !-suttogtam neki.
- Persze..!-súgta vissza. Elengedtük egymást és megfogtam a kezét..
Az alak...akinek nem mondom ki a nevét..végig követett minket. Megálltunk egy kávézónál. Értetlenül néztem Austinra... lassan utolért minket az alak..De mi csak álltunk egymással szemben.
- Sophia....eljönnél velem a parkba ?-kérdezte. Épp a legjobbkor..
- Persze !-vágtam rá. Elindultunk. Végig fogtunk egymás kezét. Nagyon romantikus...lett volna...
ha komoly lenne..és nem követne minket Ő... Kezdtem kiborulni. Elértük a park közepét. Leültünk egy padra. Kifogytam az ötletekből.. Csak ültem és a földet néztem. Austin csak mosolygott.
- Gyönyörű vagy..! Tudom sokszor mondtam már..de ezt nem lehet elégszer elmondani !-mondta..én meg akaratlanul is elvörösödtem. Aztán..megint megölelt. Ám ez rossz ötlet volt..
- HARRY ?!-kiáltottam. Éppen öleltük egymást..mire BUMM..aztán Austin már a földön volt. Én meg megijedtem.. Remegve néztem rá..
- Sophia..én...én..- mentegetőzött.
- Austin jól vagy ?!-borultam le mellé.
- Igen..semmi baj !-állt fel..mikor sikerült akkor láttam,hogy vérzik az arca. Ijedten néztem Harryre Láttam az arcán..milyen valójában. Ez a szomorú valóság.. Csak álltam Austin mellett..
- Gyere Sophia menjünk..-szólt Austin. Megrántottam a vállam és megfordultam. Harry még ott maradt és csak nézett minket..majd káromkodásokat hallottunk..és egy csattanást.. Rémültem fordultam meg..de nem láttam semmit.
- Mi a baj ?-kérdezte Austin.
- Semmi...csak..csak hallottam valamit.-mondtam még mindig hátra felé nézve. Egy darabig így maradtam,majd visszarohantam a parkba. Mikor odaértem körbenéztem.
- Harry ?!-kiáltottam. Nem jött rá válasz.
- Sophia menj innen !-hangzott kicsivel később.
- Sophi drága..hát újra látlak ?!-mondta nyájasan Ryan.
- Hol van Harry ?-kérdeztem.
- Azt hittem gyűlölöd...-mondta.
- Hol.. van ?-kérdezte ismét. Hirtelen elővezették.. sokan voltak mindannyian Harryt fogták. Össze volt verve. Az eszem azt súgta : Szaladj ! De a szívem meg azt : Maradj ! Először az eszemre hallgattam...de aztán megfordultam..természetesen rossz döntés volt,mert engem is elfogtak. Fogalmam sem volt,hogy mi lesz velem. Harry nem volt túl jó állapotban. Én meg féltem..nagyon féltem !
- Nyugi már cica..!-nyugtatott Ryan.
- Ne nyúlj hozzá !-mordult fel Harry.
- Miért mi lesz ?!-mondta gúnyosan és megsimogatott. Nem hagytam magam,megrúgtam. Fájdalmasan felkiáltott. Aztán elvigyorodott és még közelebb jött. Mikor ideért megpróbált megcsókolni.. Szerencsére nem sikerült ez neki,mert Harry hirtelen kiszabadult és egy hatalmas öklöst adott Ryannek,aki ettől földre került.
- Sophia minden rendben ?-kérdezte Harry. Bólintottam és merengve néztem le a földre. Tudtam, hogy Harry engem néz..de nem akartam ránézni.
Ryan felállt. Ekkor látszott,hogy az arca vérzik. Nem akartam elhinni,hogy Harry...szóval ő..ilyenre képes..
- Egy ujjal se merjél hozzá érni,érted ?-kérdezte Harry Ryantől,aki a az arcáról törölgette le a vért.
- Azt hiszed akkora ász vagy ?! Hát nem vagy az ! Nézz csak rà erre a lányra ! Nem látod,hogy fél tőled ?! Képzeld velem volt és nagyon jól meg voltunk nélküled is ! Nincs rád szüksége és ezt te is nagyon jól tudod !-mondta Ryan és oda jött hozzám. Ekkor felnéztem szinte sírva. Először Ryanre,majd Harryre. Mindketten választ vártak tőlem...de én csak hallgattam...
Hirtelen egy egészen jó és megvalósítható gondolat futott át az agyamon.. Pár perc múlva még mindig csend volt. Ekkor cselekedtem én..egyszerűen fogtam magam és rohanni kezdtem.
- Sophia...-hangzott utànam,de nem törődtem vele csak futottam ahogyan csak tudtam. Ez mind szép és jó volt..de valamit elfelejtettem..: nem ismerem annyira a környéket..így hát sikeresen el is tévedtem.. Azt hittem rám találtak,de mégsem..egyedül bolyongtam egy hatalmas ,sötét, idegen városban..
Hirtelen arra lettem figyelmes,hogy egy alak közeledik felém. Megijedtem. Még a lélegzetemet is próbáltam visszafolytani. Szinte megfagyott a levegő. A lámpák halovány fényében csak alig lehetett látni valamit. Hangokat hallottam..
- Àààáá!-hallatszott a sikítás egész közelről. Összerezzentem és megfordultam. Elindultam abba az irányba. Elértem az utcának,(amin éppen haladtam)..a végét. Nem messze tőlem egy homályos körvonal rajzolódott ki. Hátrálni kezdtem,de megbotlottam és elestem. Az alak közeledni kezdett. Behunytam a szemeim..már túl késő volt.
- Hàt te mit keresel itt ilyenkor ?-kérdezte egy kedves hang. Nem erre számítottam,így hàt egy darabig nem vàlaszoltam.
- Hahó ?! Talán valami baj van ?-kérdezte .
- Nem..nincs...azt hiszem..-válaszoltam remegve.
- Nah gyere állj fel !-nyújtotta a kezét.
- Hey téged ismerlek..Sophia ?!-mosolyodott el ahogy felálltam.
- Lisa ?-kérdeztem.
- Bizony !-válaszolta.
- Mit keresel itt ? Már nagyon régen láttalak !-tette hozzá.
- Háát érdekesen alakult utána minden...-válaszoltam.
- Mi van azzal a fiúval ? Jobban vagy már ?-kérdezgetett.
- Semmi..-válaszoltam szűkszavúan.
- Mesélj !-ült le mellém.
- Nem kell mesélnem semmit..-ahogyan ezt kimondtam,egy fekete autó száguldott el mellettünk. Hirtelen fékezett és egy magas,rideg külsejű srác szállt ki belőle. A szívem gyorsabban kezdett dobogni..
- Sophia valami baj van ?-kérdezte Lisa. Mielőtt válaszolhattam volna..már ideért a srác. Idegesen felálltam. Csak a földet néztem. Nem akartam ránézni.. Ekkor felemelte az állam. Egyenesen a szemembe nézett. A tekintete hideg volt..
- Hagyj !-rezzentem, fel. Hátrébb léptem Lisa mellé. Közelebb jött ő is. Én már nem tudtam tovább hátrálni.. Most az arcomon simította végig a kezét. Elhúztam az arcom. Egy halvány mosoly jelent meg az arcán.
- Hagyj békén..-mondtam halk hangon. De persze rám sem figyelt. Elkapta a karom és közelebb lépett. Mocorogtam,de már nem sokáig..Megcsókolt..igaz rövid ideig,mert nem hagytam magam. Megrúgtam. Felszisszent egy kicsit.. Eközben próbáltam kiszabadulni a szorításából. Sikerült is. Rohanni kezdtem.
- Lisa segíts !-kiáltottam. De a lány csak állt és meredten nézett minket.
- Hagyj békén Harry !-kiabáltam.
- Félsz tőlem ?-kérdezte.
- Nem félek !-válaszoltam határozottan.
- Maradj velem !-mondta nyugodtan. Rám nézett. A tekintete valahogy meg fogott...
Nem szóltunk egymàshoz. Néha a tekintetünk találkozott,de olyankor gyorsan elfordítottam a fejem.
- Ne csináld ezt velem !-mondta később Harry. Nem válaszoltam. Ekkor közelebb jött.
- Engedd,hogy megmutathassam ki vagyok !-kérlelt.
- Láttam milyen vagy.-mondtam halkan. Nem mondott rà semmit csak nézett rám. Majd elém lépett. Megfogta a kezem.
- Szeretlek Sophia !-mondta csillogó szemekkel. Hirtelen olyan érzésem lett,mintha mellkason vágtak volna. A szívem nagyon gyorsan dobogott. Azt hittem sikerül határozottabbnak lennem,de nem sikerült..
Megszorítottam Harry kezét. Felemeltem a fejemet,ő pedig megcsókolt. Meg is feledkeztem Lisaról..
Hàtrébb léptem. Körbe néztem,de a lányt sehogy sem láttam.
- Haza kísérjelek ?-kérdezte Harry. Bólintottam. Elindultunk a stúdió felé. Egy gondolat kavargott a fejemben..amitől nem tudtam szabadulni..
Megérkeztünk..kinyílt a stúdió ajtaja. Harry megállt az ajtóban. Tétován nézett rám. Intettem neki,hogy jöjjön be. Nem kellett neki kétszer mondani..
Apát viszont nem láttam sehol.
- Egyedül leszel ?-kérdezte Harry.
- Lehet..-mondtam és miközben aput kerestem,talàltam egy levelet. Láttam,hogy apa mobilon is keresett,csak nem vettem fel..
- Úgy tűnik egyedül..-sóhajtottam a levél elolvasása után.
- Én ráérek..maradjak még ?-kérdezte. Rá akartam vágni,hogy nem..de végül mégis egy igen jött ki a számon..
Felmentünk a szobámba. Bekapcsoltuk a tv-t. Nem mintha néztük volna..
Mindketten gondolkoztunk...egy darabig. Aztán Harry megfogta a kezem és magához húzott. Nem ellenkeztem. A fejemet a vállára hajtottam.. Lassan úgy éreztem,mindjárt elnyom az álom...
Így is lett..elaludtam Harry vállán a fejemmel..
Elindultam a park felé..az a park felé ahova Harry vitt.. Gyűlölöm őt..még sem tudom kiverni őt a fejemből ! Leültem egy padra és akaratlanul..de elkezdtem sírni.
- Sophia ?!-szólított meg egy ismerős hang. Felnéztem és Austin volt az.
- Austin !-ugrottam a nyakába.
- Mi történt ? Már vagy..-mondta,de abbahagyta,mert észre vette hogy könnyesek a szemeim.
- Na jó most azonnal gyere velem !-mondta és elkapta a karom. Fogalmam sem volt,hogy hova visz.Megálltunk egy bolt előtt.
- Várj itt. Mindjárt jövök..-mondta és bement. Én meg megint egyedül maradtam. Körbenéztem. Köd volt és esett az eső. Fáztam és féltem.. Ezeket az érzéseket csak fokozta az,hogy láttam valakit..
Megráztam a fejem és a másik irányba néztem. De megint feltűnt..jobbnak láttam,ha inkább berohanok a boltba. De épp ekkor kinyílt az ajtó és fejbe vágott.
- Te mindig ezt csinálod ?!-mosolygott Austin. De amikor meglátta,hogy én nem mosolygok,lehervadt a vigyor az arcáról..
- Mi a baj ?-kérdezte.
- Semmi...menjünk vissza gyorsan !-kérleltem,de nem mozdult. Valamit ki kellett találnom...
- Austin...-sóhajtottam. Erre kékes zöld szemekkel meredt rám. Vettem egy nagy levegőt..és megöleltem. Kicsit meglepődött..de nem ellenkezett.
- Kérlek...szoríts !-mondtam és a vállára tettem a fejemet. Kicsivel később átkarolt ő is. Nagyon erősen szorított...teljesen más érzés volt,mint mikor Harry ölelt át.
Lám erre ki tűnt fel...?! Próbáltam nem észre venni..
- Austin gyere induljunk el valamerre..nagyon szépen kérlek segíts !-suttogtam neki.
- Persze..!-súgta vissza. Elengedtük egymást és megfogtam a kezét..
Az alak...akinek nem mondom ki a nevét..végig követett minket. Megálltunk egy kávézónál. Értetlenül néztem Austinra... lassan utolért minket az alak..De mi csak álltunk egymással szemben.
- Sophia....eljönnél velem a parkba ?-kérdezte. Épp a legjobbkor..
- Persze !-vágtam rá. Elindultunk. Végig fogtunk egymás kezét. Nagyon romantikus...lett volna...
ha komoly lenne..és nem követne minket Ő... Kezdtem kiborulni. Elértük a park közepét. Leültünk egy padra. Kifogytam az ötletekből.. Csak ültem és a földet néztem. Austin csak mosolygott.
- Gyönyörű vagy..! Tudom sokszor mondtam már..de ezt nem lehet elégszer elmondani !-mondta..én meg akaratlanul is elvörösödtem. Aztán..megint megölelt. Ám ez rossz ötlet volt..
- HARRY ?!-kiáltottam. Éppen öleltük egymást..mire BUMM..aztán Austin már a földön volt. Én meg megijedtem.. Remegve néztem rá..
- Sophia..én...én..- mentegetőzött.
- Austin jól vagy ?!-borultam le mellé.
- Igen..semmi baj !-állt fel..mikor sikerült akkor láttam,hogy vérzik az arca. Ijedten néztem Harryre Láttam az arcán..milyen valójában. Ez a szomorú valóság.. Csak álltam Austin mellett..
- Gyere Sophia menjünk..-szólt Austin. Megrántottam a vállam és megfordultam. Harry még ott maradt és csak nézett minket..majd káromkodásokat hallottunk..és egy csattanást.. Rémültem fordultam meg..de nem láttam semmit.
- Mi a baj ?-kérdezte Austin.
- Semmi...csak..csak hallottam valamit.-mondtam még mindig hátra felé nézve. Egy darabig így maradtam,majd visszarohantam a parkba. Mikor odaértem körbenéztem.
- Harry ?!-kiáltottam. Nem jött rá válasz.
- Sophia menj innen !-hangzott kicsivel később.
- Sophi drága..hát újra látlak ?!-mondta nyájasan Ryan.
- Hol van Harry ?-kérdeztem.
- Azt hittem gyűlölöd...-mondta.
- Hol.. van ?-kérdezte ismét. Hirtelen elővezették.. sokan voltak mindannyian Harryt fogták. Össze volt verve. Az eszem azt súgta : Szaladj ! De a szívem meg azt : Maradj ! Először az eszemre hallgattam...de aztán megfordultam..természetesen rossz döntés volt,mert engem is elfogtak. Fogalmam sem volt,hogy mi lesz velem. Harry nem volt túl jó állapotban. Én meg féltem..nagyon féltem !
- Nyugi már cica..!-nyugtatott Ryan.
- Ne nyúlj hozzá !-mordult fel Harry.
- Miért mi lesz ?!-mondta gúnyosan és megsimogatott. Nem hagytam magam,megrúgtam. Fájdalmasan felkiáltott. Aztán elvigyorodott és még közelebb jött. Mikor ideért megpróbált megcsókolni.. Szerencsére nem sikerült ez neki,mert Harry hirtelen kiszabadult és egy hatalmas öklöst adott Ryannek,aki ettől földre került.
- Sophia minden rendben ?-kérdezte Harry. Bólintottam és merengve néztem le a földre. Tudtam, hogy Harry engem néz..de nem akartam ránézni.
Ryan felállt. Ekkor látszott,hogy az arca vérzik. Nem akartam elhinni,hogy Harry...szóval ő..ilyenre képes..
- Egy ujjal se merjél hozzá érni,érted ?-kérdezte Harry Ryantől,aki a az arcáról törölgette le a vért.
- Azt hiszed akkora ász vagy ?! Hát nem vagy az ! Nézz csak rà erre a lányra ! Nem látod,hogy fél tőled ?! Képzeld velem volt és nagyon jól meg voltunk nélküled is ! Nincs rád szüksége és ezt te is nagyon jól tudod !-mondta Ryan és oda jött hozzám. Ekkor felnéztem szinte sírva. Először Ryanre,majd Harryre. Mindketten választ vártak tőlem...de én csak hallgattam...
Hirtelen egy egészen jó és megvalósítható gondolat futott át az agyamon.. Pár perc múlva még mindig csend volt. Ekkor cselekedtem én..egyszerűen fogtam magam és rohanni kezdtem.
- Sophia...-hangzott utànam,de nem törődtem vele csak futottam ahogyan csak tudtam. Ez mind szép és jó volt..de valamit elfelejtettem..: nem ismerem annyira a környéket..így hát sikeresen el is tévedtem.. Azt hittem rám találtak,de mégsem..egyedül bolyongtam egy hatalmas ,sötét, idegen városban..
Hirtelen arra lettem figyelmes,hogy egy alak közeledik felém. Megijedtem. Még a lélegzetemet is próbáltam visszafolytani. Szinte megfagyott a levegő. A lámpák halovány fényében csak alig lehetett látni valamit. Hangokat hallottam..
- Àààáá!-hallatszott a sikítás egész közelről. Összerezzentem és megfordultam. Elindultam abba az irányba. Elértem az utcának,(amin éppen haladtam)..a végét. Nem messze tőlem egy homályos körvonal rajzolódott ki. Hátrálni kezdtem,de megbotlottam és elestem. Az alak közeledni kezdett. Behunytam a szemeim..már túl késő volt.
- Hàt te mit keresel itt ilyenkor ?-kérdezte egy kedves hang. Nem erre számítottam,így hàt egy darabig nem vàlaszoltam.
- Hahó ?! Talán valami baj van ?-kérdezte .
- Nem..nincs...azt hiszem..-válaszoltam remegve.
- Nah gyere állj fel !-nyújtotta a kezét.
- Hey téged ismerlek..Sophia ?!-mosolyodott el ahogy felálltam.
- Lisa ?-kérdeztem.
- Bizony !-válaszolta.
- Mit keresel itt ? Már nagyon régen láttalak !-tette hozzá.
- Háát érdekesen alakult utána minden...-válaszoltam.
- Mi van azzal a fiúval ? Jobban vagy már ?-kérdezgetett.
- Semmi..-válaszoltam szűkszavúan.
- Mesélj !-ült le mellém.
- Nem kell mesélnem semmit..-ahogyan ezt kimondtam,egy fekete autó száguldott el mellettünk. Hirtelen fékezett és egy magas,rideg külsejű srác szállt ki belőle. A szívem gyorsabban kezdett dobogni..
- Sophia valami baj van ?-kérdezte Lisa. Mielőtt válaszolhattam volna..már ideért a srác. Idegesen felálltam. Csak a földet néztem. Nem akartam ránézni.. Ekkor felemelte az állam. Egyenesen a szemembe nézett. A tekintete hideg volt..
- Hagyj !-rezzentem, fel. Hátrébb léptem Lisa mellé. Közelebb jött ő is. Én már nem tudtam tovább hátrálni.. Most az arcomon simította végig a kezét. Elhúztam az arcom. Egy halvány mosoly jelent meg az arcán.
- Hagyj békén..-mondtam halk hangon. De persze rám sem figyelt. Elkapta a karom és közelebb lépett. Mocorogtam,de már nem sokáig..Megcsókolt..igaz rövid ideig,mert nem hagytam magam. Megrúgtam. Felszisszent egy kicsit.. Eközben próbáltam kiszabadulni a szorításából. Sikerült is. Rohanni kezdtem.
- Lisa segíts !-kiáltottam. De a lány csak állt és meredten nézett minket.
- Hagyj békén Harry !-kiabáltam.
- Félsz tőlem ?-kérdezte.
- Nem félek !-válaszoltam határozottan.
- Maradj velem !-mondta nyugodtan. Rám nézett. A tekintete valahogy meg fogott...
Nem szóltunk egymàshoz. Néha a tekintetünk találkozott,de olyankor gyorsan elfordítottam a fejem.
- Ne csináld ezt velem !-mondta később Harry. Nem válaszoltam. Ekkor közelebb jött.
- Engedd,hogy megmutathassam ki vagyok !-kérlelt.
- Láttam milyen vagy.-mondtam halkan. Nem mondott rà semmit csak nézett rám. Majd elém lépett. Megfogta a kezem.
- Szeretlek Sophia !-mondta csillogó szemekkel. Hirtelen olyan érzésem lett,mintha mellkason vágtak volna. A szívem nagyon gyorsan dobogott. Azt hittem sikerül határozottabbnak lennem,de nem sikerült..
Megszorítottam Harry kezét. Felemeltem a fejemet,ő pedig megcsókolt. Meg is feledkeztem Lisaról..
Hàtrébb léptem. Körbe néztem,de a lányt sehogy sem láttam.
- Haza kísérjelek ?-kérdezte Harry. Bólintottam. Elindultunk a stúdió felé. Egy gondolat kavargott a fejemben..amitől nem tudtam szabadulni..
Megérkeztünk..kinyílt a stúdió ajtaja. Harry megállt az ajtóban. Tétován nézett rám. Intettem neki,hogy jöjjön be. Nem kellett neki kétszer mondani..
Apát viszont nem láttam sehol.
- Egyedül leszel ?-kérdezte Harry.
- Lehet..-mondtam és miközben aput kerestem,talàltam egy levelet. Láttam,hogy apa mobilon is keresett,csak nem vettem fel..
- Úgy tűnik egyedül..-sóhajtottam a levél elolvasása után.
- Én ráérek..maradjak még ?-kérdezte. Rá akartam vágni,hogy nem..de végül mégis egy igen jött ki a számon..
Felmentünk a szobámba. Bekapcsoltuk a tv-t. Nem mintha néztük volna..
Mindketten gondolkoztunk...egy darabig. Aztán Harry megfogta a kezem és magához húzott. Nem ellenkeztem. A fejemet a vállára hajtottam.. Lassan úgy éreztem,mindjárt elnyom az álom...
Így is lett..elaludtam Harry vállán a fejemmel..
2013. december 25., szerda
Chapter 7.
Reggel alig bírtam kinyitni a szemeimet,mert a sírástól csíptek és összetapadtak. De végül csak sikerült. Kikeltem az ágyamból. Először a fürdőbe mentem be. Ott rendbe szedtem magam,majd vissza sétáltam a szobámba. Felöltöztem. Mikor készen voltam,lementem hogy megkeressem apát. Többé-kevésbé sikerült is..mert látszólag nagyon elfoglalt volt. Így hát csak köszöntem neki és elindultam hátha összefutok valakivel,akihez beköltözhetnék.. Ez mind szép és jó,csak hát Harryn kívül nem ismerek senkit..vagyis a tegnapi után màr senkit sem ismerek.. Olyan egyedül éreztem magam,mint még soha ! Gondolkoztam,hogy haza menjek-e,de ott se sokkal jobb a helyzet.. Ott egész nap járkálunk Maryvel,ami végül is tök jó móka..csak az a gond,hogy hova és kikkel megyünk.. Általában Mary barátnőivel találkozunk és velük megyünk el.. már belefáradtam. Komolyan néha úgy érzem,mintha már nagyon öreg lennék..mint egy morgós vénasszony !
Ahogyan így gondolkoztam,nem figyeltem kellőképpen és neki mentem valakinek.
- Jól vagy ? Jaaj úgy sajnálom ! Nem figyeltem oda !-magyarázkodtam és felsegítettem a lányt,akit fellöktem.
- Nagyon el lehettél merengve,ha nem vettél észre.. Nincs semmi bajom ! Nem haragszom,de máskor azért jobban is odafigyelhetnél !-javasolta a lány. Bólintottam,ő pedig elindult,de visszafordult..
- Nem kísérsz el ? Persze csak ha nem sietned..
- Sietni ?! Nekem ?! Pff dehogy is ! Ráérek ..-legyintettem.
- Akkor jó. Én Lilly vagyok..és te ?-kérdezte barátságosan.
- Sophia. -válaszoltam.
Nem kellett sokat gyalogolnunk, hamar elértük a célunkat. Amely később kiderült,hogy Lilly lakása volt az. Mikor beléptünk nagyon aranyos és otthonos hely fogadott. Az első dolga az volt Lillynek,hogy körbevezetett . Mikor a nappaliba értünk nem tudtam megállni,hogy ne üljek le.
- Mi a baj, talán fáradt vagy ?-kérdezte Lilly. Én csak bólintottam.
-... és ideges..-tettem hozzá.
- Miért vagy ideges ?
- Hosszú történet..hülyeség..hagyjuk !-mondtam szomorúan. Felálltam és az ablakhoz sétáltam. Innen látni lehetett a stúdiót. Épp akkor lépett ki az ajtaját Harry,amikor arra néztem.
- Mit nézel ennyire ?-kíváncsiskodott Lilly. Nem szóltam semmit,a stúdió felé mutattam. A lánynak azonnal kivilágosodott minden.
- Miatta vagy ideges ?-kérdezte.
- Miatta ..is !
- Miért még ?
- Nem akarom,hogy megtaláljon,ezért lakást keresek magamnak..na meg az apám miatt is..teljesen kikészítem őt. - erre Lilly csak bólintott.
- Tudod nálam lakhatsz ! Lakj nálam és akkor nem leszel olyan egyedül..!-javasolta.
- Komolyan ?! Jaaaj nagyon szépen köszönöm !-nagyon örültem. Ám az örömömet a telefonom csörgése zavarta meg. Kivettem a táskámból...
- Haló. Igen tessék..-szóltam bele.
- Szia Sophia...nem tudom, hogy már megint mi történt vagy, Jade mit hordott neked össze..csak annyit tudok,hogy tegnap elrohantál...-hallatszott a vonal másik végéről. Meg sem tudtam szólalni.
- Találkozzunk ma a stúdió előtt...kérlek..!-valahogy az a kérlek már ismerős volt tegnapról..persze tudtam,hogy ki hív..Harry . Ki más ?! Mégis volt benne valami,ami miatt az eszem azt sugallta : menjek..
- Figyelj Lilly,nekem most mennem kell,de ha gondolod..vissza jövök szívesen !-mondtam.
- Rendben. Ahogy gondolod !-mosolygott Lilly.
Lerohantam az utcára. Mire leértem már nem volt ott senki.. Átvert volna?! Egyre jobban kezdem gyűlölni őt ! Leszegett fejjel sétàltam vissza Lillyhez.
- Ilyen hamar megjöttél ?! Na mi volt ?-kérdezte.
- Nem volt ott senki ! Átvert..most biztos rajtam röhög..
- Dehogy is Sophia!-vígasztalt. Elmosolyodtam. Leültünk a nappaliban és néztük a tv-t. Míg el nem aludtunk mind a ketten. Fogalmam sincs mennyit aludhattunk,de sokat az biztos ! Engem a telefonom csörgése ébresztett fel. Lilly még aludt,úgy hogy csendben kisétáltam a konyhába.
Rögtön elment még az élettől is a kedvem,mikor megláttam hogy Harry hív. Még van képe felhívni ?! Felvettem,de csak kíváncsiságból.
- Haló..-szóltam bele.
- Sophia..! Nem voltál a parkban..-hallatszott.
- Harry ?!-kérdeztem biztonytalanul.
- Neem , Ryan !-mondta a hang.
- Hol van Harry ?-kérdeztem.
- Azt hittem nem kedveled..
- Hát nem is... Csak hát nem volt ott a parkban..-mondtam.
- De igen ott volt..-mondta Ryan.
- Most hol van ?-kérdeztem.
- Gyere a parkba,amilyen gyorsan csak tudsz..-fejezte be Ryan a mondandóját,majd lerakta.
Nem tétováztam,kerestem papírt és ceruzát. Leírtam Lillynek a telefonszámomat,hogy bármikor fel tudjon hívni. Majd ezután felöltöztem és már rohantam is a parkba.
Hamar odaértem. Ryan és a bandája már vártak.
- Tudtam,hogy eljössz !-jegyezte meg Ryan.
- Hol van Harry ?-kérdeztem.
- Elöbb én kérek valamit tőled !-mondta Ryan és közelebb lépett.
- Gyere el velem ma este vacsorázni..-folytatta.
- Én ?! Ezért van az hogy....meg az hogy....-mondtam zavarodottan. De végül rá bólintottam.
- Köszönöm. Akkor..mehetünk ?-kérdezte.
- Várj..így menjek !? Ugye nem gondolod komolyan ? Átöltözöm és jövök..ha elviszel a stúdióig,akkor még hamarabb indulhatunk..-javasoltam.
Beszálltunk Ryan kocsijába és nem sokára már a stúdiónál voltunk. Kipattantam,berohantam az épületbe,fel egyenesen a szobámba. Gyorsan felkaptam magamra egy ruhát,amit találtam és már rohantam is vissza. Beszálltam az autóba. Elindultunk. Nem igazán...sőt egyáltalán nem beszélgettünk. Így az út még hosszabbnak tűnt...de csak oda értünk ! Mikor kiszálltam egy gyönyörű hotelt láttam magam előtt.
- Ugye szép ?-kérdezte.
- Most viccelsz ?! Gyönyörü !-ámuldoztam. Ryan csak mosolygott,majd intett,hogy menjünk be. Bent iszonyat sokan voltak. Csak ott àlltam a bejáratnál és úgy éreztem elveszek a tömegben.
- Gyere a mi asztalunk arra van !-mutatott egy még szebb hely felé. Elfoglaltuk a helyünket. Nem sokára leadtuk a rendelésünket a pincérnek. Ameddig vártunk beszélgettünk kicsit. Így sokkal szimpatikusabb volt Ryan. Most megismerhettem egy másik oldaláról is. Egy elég pozitív oldalról.
Sokat nevettünk. Például kért egy kis cukrot,mert az egyik mártása túl savanyú volt,de véletlenúl a sült krmplit cukrozta és a mártást sózta meg.
Mikor végeztünk az evéssel,Ryan elkapta a csuklóm és az étterem egyik eldugottabb,folyosós részéhez vitt. Itt volt egy csomó ajtó. Bementünk az egyiken. A szoba üres volt. Körbenéztem. Meg akartam fordulni de Ryan hátulról a nyakamat kezdte el csókolgatni. Nem hagytam magam,eljöttem onnan. Megpróbáltam kiszaladni az ajtón,de az persze zárva volt ! Ryan egyre közeledett..míg végül az ajtónak nyomott.
- Az a szemét nem érdemel meg téged ! Tőle te jobbat érdemelsz ! Csak kihasznàl...
- Elég ..!-szóltam közbe,de hiába..
- Ryan ne.!!-mondtam ès megpróbáltam ellökni magamtól..sikertelenül..
Hirtelen felkapott és egy ágy felé vitt. Már előre kezdtem félni.. A hátamra fektetett és a ruháimat próbálta lehámozni rólam. Próbáltam ellenkezni,de nem ment.
- Ne ellenkezz Sophia ! Tudom,hogy akarod te is !-mondta és leszorított.
- Mitől jobb ő,mint én ?-kérdezte.
- Nem jobb..ezért nem kedvelem !-mondtam és ügyesen kicsusszantam alóla. Sajnos elkapott és visszahúzott. Ismét a hátamra fektetett,de most mindenre ügyelt.
Elkezdte lehúzni rólam a nadrágomat és mire észbe kaptam,màr túl késő volt...
Ahogyan így gondolkoztam,nem figyeltem kellőképpen és neki mentem valakinek.
- Jól vagy ? Jaaj úgy sajnálom ! Nem figyeltem oda !-magyarázkodtam és felsegítettem a lányt,akit fellöktem.
- Nagyon el lehettél merengve,ha nem vettél észre.. Nincs semmi bajom ! Nem haragszom,de máskor azért jobban is odafigyelhetnél !-javasolta a lány. Bólintottam,ő pedig elindult,de visszafordult..
- Nem kísérsz el ? Persze csak ha nem sietned..
- Sietni ?! Nekem ?! Pff dehogy is ! Ráérek ..-legyintettem.
- Akkor jó. Én Lilly vagyok..és te ?-kérdezte barátságosan.
- Sophia. -válaszoltam.
Nem kellett sokat gyalogolnunk, hamar elértük a célunkat. Amely később kiderült,hogy Lilly lakása volt az. Mikor beléptünk nagyon aranyos és otthonos hely fogadott. Az első dolga az volt Lillynek,hogy körbevezetett . Mikor a nappaliba értünk nem tudtam megállni,hogy ne üljek le.
- Mi a baj, talán fáradt vagy ?-kérdezte Lilly. Én csak bólintottam.
-... és ideges..-tettem hozzá.
- Miért vagy ideges ?
- Hosszú történet..hülyeség..hagyjuk !-mondtam szomorúan. Felálltam és az ablakhoz sétáltam. Innen látni lehetett a stúdiót. Épp akkor lépett ki az ajtaját Harry,amikor arra néztem.
- Mit nézel ennyire ?-kíváncsiskodott Lilly. Nem szóltam semmit,a stúdió felé mutattam. A lánynak azonnal kivilágosodott minden.
- Miatta vagy ideges ?-kérdezte.
- Miatta ..is !
- Miért még ?
- Nem akarom,hogy megtaláljon,ezért lakást keresek magamnak..na meg az apám miatt is..teljesen kikészítem őt. - erre Lilly csak bólintott.
- Tudod nálam lakhatsz ! Lakj nálam és akkor nem leszel olyan egyedül..!-javasolta.
- Komolyan ?! Jaaaj nagyon szépen köszönöm !-nagyon örültem. Ám az örömömet a telefonom csörgése zavarta meg. Kivettem a táskámból...
- Haló. Igen tessék..-szóltam bele.
- Szia Sophia...nem tudom, hogy már megint mi történt vagy, Jade mit hordott neked össze..csak annyit tudok,hogy tegnap elrohantál...-hallatszott a vonal másik végéről. Meg sem tudtam szólalni.
- Találkozzunk ma a stúdió előtt...kérlek..!-valahogy az a kérlek már ismerős volt tegnapról..persze tudtam,hogy ki hív..Harry . Ki más ?! Mégis volt benne valami,ami miatt az eszem azt sugallta : menjek..
- Figyelj Lilly,nekem most mennem kell,de ha gondolod..vissza jövök szívesen !-mondtam.
- Rendben. Ahogy gondolod !-mosolygott Lilly.
Lerohantam az utcára. Mire leértem már nem volt ott senki.. Átvert volna?! Egyre jobban kezdem gyűlölni őt ! Leszegett fejjel sétàltam vissza Lillyhez.
- Ilyen hamar megjöttél ?! Na mi volt ?-kérdezte.
- Nem volt ott senki ! Átvert..most biztos rajtam röhög..
- Dehogy is Sophia!-vígasztalt. Elmosolyodtam. Leültünk a nappaliban és néztük a tv-t. Míg el nem aludtunk mind a ketten. Fogalmam sincs mennyit aludhattunk,de sokat az biztos ! Engem a telefonom csörgése ébresztett fel. Lilly még aludt,úgy hogy csendben kisétáltam a konyhába.
Rögtön elment még az élettől is a kedvem,mikor megláttam hogy Harry hív. Még van képe felhívni ?! Felvettem,de csak kíváncsiságból.
- Haló..-szóltam bele.
- Sophia..! Nem voltál a parkban..-hallatszott.
- Harry ?!-kérdeztem biztonytalanul.
- Neem , Ryan !-mondta a hang.
- Hol van Harry ?-kérdeztem.
- Azt hittem nem kedveled..
- Hát nem is... Csak hát nem volt ott a parkban..-mondtam.
- De igen ott volt..-mondta Ryan.
- Most hol van ?-kérdeztem.
- Gyere a parkba,amilyen gyorsan csak tudsz..-fejezte be Ryan a mondandóját,majd lerakta.
Nem tétováztam,kerestem papírt és ceruzát. Leírtam Lillynek a telefonszámomat,hogy bármikor fel tudjon hívni. Majd ezután felöltöztem és már rohantam is a parkba.
Hamar odaértem. Ryan és a bandája már vártak.
- Tudtam,hogy eljössz !-jegyezte meg Ryan.
- Hol van Harry ?-kérdeztem.
- Elöbb én kérek valamit tőled !-mondta Ryan és közelebb lépett.
- Gyere el velem ma este vacsorázni..-folytatta.
- Én ?! Ezért van az hogy....meg az hogy....-mondtam zavarodottan. De végül rá bólintottam.
- Köszönöm. Akkor..mehetünk ?-kérdezte.
- Várj..így menjek !? Ugye nem gondolod komolyan ? Átöltözöm és jövök..ha elviszel a stúdióig,akkor még hamarabb indulhatunk..-javasoltam.
Beszálltunk Ryan kocsijába és nem sokára már a stúdiónál voltunk. Kipattantam,berohantam az épületbe,fel egyenesen a szobámba. Gyorsan felkaptam magamra egy ruhát,amit találtam és már rohantam is vissza. Beszálltam az autóba. Elindultunk. Nem igazán...sőt egyáltalán nem beszélgettünk. Így az út még hosszabbnak tűnt...de csak oda értünk ! Mikor kiszálltam egy gyönyörű hotelt láttam magam előtt.
- Ugye szép ?-kérdezte.
- Most viccelsz ?! Gyönyörü !-ámuldoztam. Ryan csak mosolygott,majd intett,hogy menjünk be. Bent iszonyat sokan voltak. Csak ott àlltam a bejáratnál és úgy éreztem elveszek a tömegben.
- Gyere a mi asztalunk arra van !-mutatott egy még szebb hely felé. Elfoglaltuk a helyünket. Nem sokára leadtuk a rendelésünket a pincérnek. Ameddig vártunk beszélgettünk kicsit. Így sokkal szimpatikusabb volt Ryan. Most megismerhettem egy másik oldaláról is. Egy elég pozitív oldalról.
Sokat nevettünk. Például kért egy kis cukrot,mert az egyik mártása túl savanyú volt,de véletlenúl a sült krmplit cukrozta és a mártást sózta meg.
Mikor végeztünk az evéssel,Ryan elkapta a csuklóm és az étterem egyik eldugottabb,folyosós részéhez vitt. Itt volt egy csomó ajtó. Bementünk az egyiken. A szoba üres volt. Körbenéztem. Meg akartam fordulni de Ryan hátulról a nyakamat kezdte el csókolgatni. Nem hagytam magam,eljöttem onnan. Megpróbáltam kiszaladni az ajtón,de az persze zárva volt ! Ryan egyre közeledett..míg végül az ajtónak nyomott.
- Az a szemét nem érdemel meg téged ! Tőle te jobbat érdemelsz ! Csak kihasznàl...
- Elég ..!-szóltam közbe,de hiába..
- Ryan ne.!!-mondtam ès megpróbáltam ellökni magamtól..sikertelenül..
Hirtelen felkapott és egy ágy felé vitt. Már előre kezdtem félni.. A hátamra fektetett és a ruháimat próbálta lehámozni rólam. Próbáltam ellenkezni,de nem ment.
- Ne ellenkezz Sophia ! Tudom,hogy akarod te is !-mondta és leszorított.
- Mitől jobb ő,mint én ?-kérdezte.
- Nem jobb..ezért nem kedvelem !-mondtam és ügyesen kicsusszantam alóla. Sajnos elkapott és visszahúzott. Ismét a hátamra fektetett,de most mindenre ügyelt.
Elkezdte lehúzni rólam a nadrágomat és mire észbe kaptam,màr túl késő volt...
2013. december 23., hétfő
Chapter 6.
Elköszöntem Harrytől,majd bementem apához. Aki leszidott...elég rendesen..
- Tudom nehéz neked..de ahogy látom már találtál magadnak..barátot..és mivel amúgy is lassan karácsony mit szólnál,ha most azt csinálhatnád,amit csak akarsz..hisz én úgy sem tudlak megállítani ! Csak arra kérlek vigyázz magadra !-fejezte be apa a mondandóját,majd felment az emeletre. Egy darabig mozdulatlanul álltam és gondolkoztam..majd eszembe jutott valami...
Elindultam,hogy megkeressem Jadet. Ő talán elmond nekem mindent Harryről ! Ezzel csak az volt a gond,hogy fogalmam sem volt,hol keressem..
*1,5 óra múlva*
Csak bolyongtam a városban..egyedül. Tudtam,hogy bármikor újra lecsaphatnak rám azok az alakok,de a kíváncsiságom erősebb volt a félelmemnél.. Éppen egy szórakozóhely mellett sétáltam el,ahol úgy tűnt,mintha Jadet láttam volna. Így hát bementem. A zene dübörgött. A hely teljesen tömve volt. Mindenkinél 2 pohár is volt,amelyekből felváltva iszogattak.. Kínáltak engem is,de én csak Jadet követtem,míg el nem veszítettem. Hiába néztem jobbra-balra,nem volt sehol. Csak az ugráló,vihorászó tömeg..
Sikeresen elértem a bárpultot. Szerencsére Jade is itt volt. Hamar rám ismert és felém közeledett.
- Szia..Sophia ugye ?-kérdezte.
- Igen. Szia Jade.
- Mit keresel itt ? Csak nem itt van Harry is ?-kérdezte. Megráztam a fejem.
- Egyedül vagyok. Tudni szeretném,hogy mégis miről beszéltél a rendelőben ?-kérdeztem.
- Te kis naiv ..azt hiszed ilyen Harry ? Én jól ismerem..de furcsa,hogy neked nem mondott semmit..
- Csak mondd el,mire célzol !-mondtam.
- Arra,hogy Harry teljesen más valaki,mint akinek mutatja magát...szerinted miért ismerik a rendelőben,a szórakozóhelyeken,a bárokban,a kocsmákban és az edzőtermekben ? Szerintem te nagyon rossz lóra tettél szert ! Ha továbbra is vele maradsz..hogy is mondjam...el fog téged rontani!-mondta Jade,majd elment. Nem értettem semmit..eddig sem ismertem Harryt,de most végképp fogalmam sem volt,hogy ki ő. Úgy döntöttem megkeresem...
Először a lakásához mentem. Felcsengettem. Nem jött rá válasz. Elővettem a mobilom és felhívtam. Kicsöngött.. Ha nincs a lakásán és a telefonját sem veszi fel,akkor vajon hol lehet ?! Ekkor eszembe jutott,amit Jade mondott. Egy közeli szórakozóhely felé vettem az irányt.
Nem mentem be,hanem kint álltam,hátha ki jön valaki... de nem jött senki...Vajon hova tűnt Harry ? Miért nem veszi fel a telefonját ? Egy csomó gondolat kavargott a fejemben..hirtelen a telóm csörgése zavart meg.
- Harry ?-szóltam bele.
- Szia..bocs láttam,hogy kerestél. Mi történt ?-kérdezte.
- Hol vagy most ? Beszélnünk kell,ha lehet minél hamarabb !
- Egy perc és otthon leszek. Gyere oda.-mondta,majd kinyomott. A lakása felé sétáltam..
Épp akkor parkolt le,amikor odaértem.
- Szia !-köszönt. Visszaböktem egy "sziá"t ,majd felmentünk a lakására.
- Mondd csak..-mondta Harry háttal nekem.
- Ma beszéltem Jade-del..-kezdtem el mondani.
- Miért ?-fordult meg.
- Rólad..beszél..gettünk..-folytattam.
- Bármit is mondott,hülyeség az egész !-tagadta. Egyre közeledett felém..míg végül az ajtónak nyomott. Megcsókolt..Nem húzódtam el,hanem a nyaka körül összefontam a karjaimat. Ő pedig a derekamat fogta,majd egy hirtelen mozdulattal, feljebb húzott. A feneke alatt összekulcsoltam a lábaimat. Mind e közben csókolóztunk. Harry hátrálni kezdett,egészen a kanapéig. Ott a hátamra fektetett. Fölém hajolt. Egy darabig csak bámult..majd a felsőmmel kezdett el szórakozni..
Hamar lekerült rólunk szinte az összes ruhadarab... Harry nem tétovázott sokáig..először a nyakamat kezdte el csókolgatni,majd haladt egyre lejjebb..míg el nem érte a bugyimat. Ott megállt egy kicsit. Rám nézett. Én felültem és megcsókoltam. Ezután folytattuk,ott ahol abbahagytuk..most már a bugyimat is lehúzta...
~Jade Szemszöge~
Tudtam,hogy az a kis fruska meg fog keresni..nem tudom,hogyan találkozhatott Harryvel egy ilyen kis lány..azt sem tudom,hogy mit akarhat egy ilyen ár..tat..lan..meg van ! Biztos vagyok benne,hogy hamarosan kibukik a csaj..főleg,ha rájön milyen valójába Harry ! Na és akkor jövök majd én ! Holnap beszélek is Harryvel...vagy lehet,hogy ma..Már elég későre jár,de hátha szerencsém van ! Sophiat elég sokszor szoktam látni,amint egy stúdióból jön ki. De mivel útba esik Harry lakása,ezért lehet inkább először oda megyek...
Nem sokára oda is értem. Szerencsére nem kellett felcsengetnem,mert egy kedves lakó kinyitotta az ajtót. Be is mentem..volna,ha nem pillantom meg Ryant és a bandáját. megfordultam és odasétáltam hozzájuk.
- Szia Ryan.-köszöntem.
- Jade ?-kérdezte. Bólintottam.
- Hát te mit keresel itt,ilyen későn ?-kérdezte.
- Harryt és a kis barátnőjét..-mondtam titokzatosan.
- Micsoda véletlen mi is őket.. Egyesíthetnénk erőinket !Ha Harry meglát,lejön..és akkor jövünk mi..-mondták felváltva a bandatagok. Bólintottam. Most már csak annyi volt a dolgunk,hogy várjunk..várjunk..és csak várjunk...
~ Sophia Szemszöge~
- Mikor megláttalak..nem..gondoltam..volna,hogy..idáig..eljutunk..-mondtam Harry mellkasán fekve.
- Én mindig is tudtam !-mosolygott,majd kikelt az ágyból.
- Mindjárt jövök !-mondta. Felkeltem én is. Folyamatosan az előző események jártak az eszemben. Hamarosan megérkezett Harry. 2 poharat hozott a kezében. Odaadta az egyiket. Koccintottunk,beszélgettünk,nevetgéltünk még egy darabig..Ám egyszer csak valami zaj hallatszott kintről. Harry odament az ablakhoz,hogy megnézze,mi történt..de bár ne tette volna.. Miután kinézett az arca dühös volt. Az ajtó felé sietett. Felöltözött és ki viharzott. Én gyorsan az ablakhoz rohantam.
- Úristen..ne !-tettem a szám elé a kezeimet. Ott állt egy egész banda,élén azzal az alakkal..és egy lány..volt egy tippem,hogy ki az,de reméltem,hogy tévedek..
- Harry nem bír el ennyi emberrel..! Mi van,ha bántani fogják !?-gondoltam magamban. Cselekednem kellett,így hát felöltöztem én is és lerohantam Harry után.
Mikor a kapuhoz értem,hangokat hallottam. Épp jókor érkeztem..kitártam az ajtót..
- Régen láttalak..-mondta az alak.
- Sophia ! Menj vissza..kérlek !-mondta Harry.
- Nem !-vágtam rá. Erre néhány alak elkezdett felém közeledni.
- Ryan hagyd őt békén ! Engem akarsz,nem ?!-védett Harry. Szóval Ryannek hívják az alakot...et megjegyeztem.. Mikor ideért Ryan az arcomat kezdte el simogatni. Én persze arrébb löktem a kezét,de csak a falhoz szorított.
- Hagyjál..!-mondtam.
- És 3..2..1..bumm..Harry bedurvult...!-mondta Ryan. Nem értettem először semmit.. De aztán,láttam amint lefogják Harryt,de ő egy szempillantás alatt kiszabadult és odajött hozzám.. Egyre többen támadtak rá,de ő mindegyiket leverte. Ijesztő volt..kezdtem tőle félni..ahogy ütötte azokat a szerencsétlen embereket..sokan úgy földre estek,hogy utána már mozdulni sem tudtak..a többiek újra..újra..és újra próblkoztak,egészen addig,amíg ők is ilyen sorsra nem jutottak..Borzalmas látvány volt.. Hátrálni kezdtem..
- Na mi az Sophia ? Rájöttél,milyen valójában Harry ? Igen ő ilyen..és közel sem olyan,mint amilyennek mutatja magát..!-mondta a hátam mögül egy hang.
- Jade ?-fordultam meg. Valóban ő volt az.
- Nem..! Ez nem lehet ő ! Nem..nem..nem !-ráztam a fejem.
- De igen ő az ! Nézd meg,milyen kegyetlen..milyen..
- Elég !-szóltam közbe.
- Adok egy jó tanácsot..: Fuss !-javasolta Jade. Fogalmam sincs miért,de hallgattam Jadere és elkezdtem szaladni. Nem tudtam hova..valószínűleg a stúdióba,de csak éjszakára,mert ott nagyon könnyen megtalálna.. Teljesen megváltozott a Harryről alkotott képem. Eddig sem ismertem valami jól,de most végképp elveszett minden.. Futás közben legördült néhány könnycsepp az arcomon..nem is tudom miért.. Nem érdemes egy ilyenért sírni,még sem tudtam visszatartani...Nagyon fájt..
Mikor végre elértem a stúdiót,berontottam,nem törődtem semmivel,felrohantam a szobámba,beugrottam az ágyamba és magamra húztam a takarót..Már megint folytak a könnyeim..próbáltam visszatartani,de nem sikerült...
Végül..a sírás álomba ringatott...
- Te kis naiv ..azt hiszed ilyen Harry ? Én jól ismerem..de furcsa,hogy neked nem mondott semmit..
- Csak mondd el,mire célzol !-mondtam.
- Arra,hogy Harry teljesen más valaki,mint akinek mutatja magát...szerinted miért ismerik a rendelőben,a szórakozóhelyeken,a bárokban,a kocsmákban és az edzőtermekben ? Szerintem te nagyon rossz lóra tettél szert ! Ha továbbra is vele maradsz..hogy is mondjam...el fog téged rontani!-mondta Jade,majd elment. Nem értettem semmit..eddig sem ismertem Harryt,de most végképp fogalmam sem volt,hogy ki ő. Úgy döntöttem megkeresem...
Először a lakásához mentem. Felcsengettem. Nem jött rá válasz. Elővettem a mobilom és felhívtam. Kicsöngött.. Ha nincs a lakásán és a telefonját sem veszi fel,akkor vajon hol lehet ?! Ekkor eszembe jutott,amit Jade mondott. Egy közeli szórakozóhely felé vettem az irányt.
Nem mentem be,hanem kint álltam,hátha ki jön valaki... de nem jött senki...Vajon hova tűnt Harry ? Miért nem veszi fel a telefonját ? Egy csomó gondolat kavargott a fejemben..hirtelen a telóm csörgése zavart meg.
- Harry ?-szóltam bele.
- Szia..bocs láttam,hogy kerestél. Mi történt ?-kérdezte.
- Hol vagy most ? Beszélnünk kell,ha lehet minél hamarabb !
- Egy perc és otthon leszek. Gyere oda.-mondta,majd kinyomott. A lakása felé sétáltam..
Épp akkor parkolt le,amikor odaértem.
- Szia !-köszönt. Visszaböktem egy "sziá"t ,majd felmentünk a lakására.
- Mondd csak..-mondta Harry háttal nekem.
- Ma beszéltem Jade-del..-kezdtem el mondani.
- Miért ?-fordult meg.
- Rólad..beszél..gettünk..-folytattam.
- Bármit is mondott,hülyeség az egész !-tagadta. Egyre közeledett felém..míg végül az ajtónak nyomott. Megcsókolt..Nem húzódtam el,hanem a nyaka körül összefontam a karjaimat. Ő pedig a derekamat fogta,majd egy hirtelen mozdulattal, feljebb húzott. A feneke alatt összekulcsoltam a lábaimat. Mind e közben csókolóztunk. Harry hátrálni kezdett,egészen a kanapéig. Ott a hátamra fektetett. Fölém hajolt. Egy darabig csak bámult..majd a felsőmmel kezdett el szórakozni..
Hamar lekerült rólunk szinte az összes ruhadarab... Harry nem tétovázott sokáig..először a nyakamat kezdte el csókolgatni,majd haladt egyre lejjebb..míg el nem érte a bugyimat. Ott megállt egy kicsit. Rám nézett. Én felültem és megcsókoltam. Ezután folytattuk,ott ahol abbahagytuk..most már a bugyimat is lehúzta...
~Jade Szemszöge~
Tudtam,hogy az a kis fruska meg fog keresni..nem tudom,hogyan találkozhatott Harryvel egy ilyen kis lány..azt sem tudom,hogy mit akarhat egy ilyen ár..tat..lan..meg van ! Biztos vagyok benne,hogy hamarosan kibukik a csaj..főleg,ha rájön milyen valójába Harry ! Na és akkor jövök majd én ! Holnap beszélek is Harryvel...vagy lehet,hogy ma..Már elég későre jár,de hátha szerencsém van ! Sophiat elég sokszor szoktam látni,amint egy stúdióból jön ki. De mivel útba esik Harry lakása,ezért lehet inkább először oda megyek...
Nem sokára oda is értem. Szerencsére nem kellett felcsengetnem,mert egy kedves lakó kinyitotta az ajtót. Be is mentem..volna,ha nem pillantom meg Ryant és a bandáját. megfordultam és odasétáltam hozzájuk.
- Szia Ryan.-köszöntem.
- Jade ?-kérdezte. Bólintottam.
- Hát te mit keresel itt,ilyen későn ?-kérdezte.
- Harryt és a kis barátnőjét..-mondtam titokzatosan.
- Micsoda véletlen mi is őket.. Egyesíthetnénk erőinket !Ha Harry meglát,lejön..és akkor jövünk mi..-mondták felváltva a bandatagok. Bólintottam. Most már csak annyi volt a dolgunk,hogy várjunk..várjunk..és csak várjunk...
~ Sophia Szemszöge~
- Mikor megláttalak..nem..gondoltam..volna,hogy..idáig..eljutunk..-mondtam Harry mellkasán fekve.
- Én mindig is tudtam !-mosolygott,majd kikelt az ágyból.
- Mindjárt jövök !-mondta. Felkeltem én is. Folyamatosan az előző események jártak az eszemben. Hamarosan megérkezett Harry. 2 poharat hozott a kezében. Odaadta az egyiket. Koccintottunk,beszélgettünk,nevetgéltünk még egy darabig..Ám egyszer csak valami zaj hallatszott kintről. Harry odament az ablakhoz,hogy megnézze,mi történt..de bár ne tette volna.. Miután kinézett az arca dühös volt. Az ajtó felé sietett. Felöltözött és ki viharzott. Én gyorsan az ablakhoz rohantam.
- Úristen..ne !-tettem a szám elé a kezeimet. Ott állt egy egész banda,élén azzal az alakkal..és egy lány..volt egy tippem,hogy ki az,de reméltem,hogy tévedek..
- Harry nem bír el ennyi emberrel..! Mi van,ha bántani fogják !?-gondoltam magamban. Cselekednem kellett,így hát felöltöztem én is és lerohantam Harry után.
Mikor a kapuhoz értem,hangokat hallottam. Épp jókor érkeztem..kitártam az ajtót..
- Régen láttalak..-mondta az alak.
- Sophia ! Menj vissza..kérlek !-mondta Harry.
- Nem !-vágtam rá. Erre néhány alak elkezdett felém közeledni.
- Ryan hagyd őt békén ! Engem akarsz,nem ?!-védett Harry. Szóval Ryannek hívják az alakot...et megjegyeztem.. Mikor ideért Ryan az arcomat kezdte el simogatni. Én persze arrébb löktem a kezét,de csak a falhoz szorított.
- Hagyjál..!-mondtam.
- És 3..2..1..bumm..Harry bedurvult...!-mondta Ryan. Nem értettem először semmit.. De aztán,láttam amint lefogják Harryt,de ő egy szempillantás alatt kiszabadult és odajött hozzám.. Egyre többen támadtak rá,de ő mindegyiket leverte. Ijesztő volt..kezdtem tőle félni..ahogy ütötte azokat a szerencsétlen embereket..sokan úgy földre estek,hogy utána már mozdulni sem tudtak..a többiek újra..újra..és újra próblkoztak,egészen addig,amíg ők is ilyen sorsra nem jutottak..Borzalmas látvány volt.. Hátrálni kezdtem..
- Na mi az Sophia ? Rájöttél,milyen valójában Harry ? Igen ő ilyen..és közel sem olyan,mint amilyennek mutatja magát..!-mondta a hátam mögül egy hang.
- Jade ?-fordultam meg. Valóban ő volt az.
- Nem..! Ez nem lehet ő ! Nem..nem..nem !-ráztam a fejem.
- De igen ő az ! Nézd meg,milyen kegyetlen..milyen..
- Elég !-szóltam közbe.
- Adok egy jó tanácsot..: Fuss !-javasolta Jade. Fogalmam sincs miért,de hallgattam Jadere és elkezdtem szaladni. Nem tudtam hova..valószínűleg a stúdióba,de csak éjszakára,mert ott nagyon könnyen megtalálna.. Teljesen megváltozott a Harryről alkotott képem. Eddig sem ismertem valami jól,de most végképp elveszett minden.. Futás közben legördült néhány könnycsepp az arcomon..nem is tudom miért.. Nem érdemes egy ilyenért sírni,még sem tudtam visszatartani...Nagyon fájt..
Mikor végre elértem a stúdiót,berontottam,nem törődtem semmivel,felrohantam a szobámba,beugrottam az ágyamba és magamra húztam a takarót..Már megint folytak a könnyeim..próbáltam visszatartani,de nem sikerült...
Végül..a sírás álomba ringatott...
2013. december 15., vasárnap
Chapter 5.
Egész éjjel borzalmas álmok,fájdalmak gyötörtek.. Nagyon sokszor sikítva riadtam fel Harry mellett,aki csak csitított és közelebb húzott magához..de mindig újra felriadtam. Volt úgy,hogy 10 percen keresztül néztem meredten magam elé,vagy csak kapkodtam levegőért...Nagyon szörnyű volt,hiába maradt ott velem Harry..Egyszerűen,ha lehunytam a szemeim,rémálmot láttam,amelytől nem tudtam szabadulni..
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
- ÁÁÁ!-sikítottam..sokadszorra.
- Sophia..! Sophia itt vagyok ! Nincs semmi baj ! Csak egy álom volt !-csitított Harry,majd visszahúzott maga mellé az ágyba.
- Egy rém álom..-tettem hozzá.
- Hány óra van ?-kérdeztem.
- Nem tudom.. negyed 8 körül..-válaszolta Harry.
- Én már vissza nem alszom,az biztos !-jelentettem ki. Ezen Harry mosolygott egyet,majd átkarolta a derekam.
- Attól még visszajöhetsz...-mondta. Vissza is feküdtem. Először a párnára tettem a fejem,de aztán közelebb húzott magához,így a fejem valahogy a mellkasára került.
- Köszönöm..!-mondtam.
- Ugyan mit ?-kérdezte.
- Hogy velem maradtál..hogy segítettél..elég borzalmas éjszaka volt ! Köszönöm,hogy velem virrasztottál,hogy...-befejeztem..volna a mondatot,de nem tudtam..
- Hát szívesen..-vigyorgott Harry.
- Szz áu..!-szisszentem fel.
- Mi az ?
- A bordám..
Harry nem szólt semmit,csak kikelt az ágyból,majd eltűnt a szobából kiérve.. Ott maradtam egyedül egy nagy szobában.. Rossz érzés volt ez is..pedig nem voltam egyedül..mégis úgy éreztem..
Harry visszajött egy pillanatra,de a küszöbön megállt,mintha fülelne.. Hirtelen felkapta a fejét és megint eltűnt,de most hamarabb visszajött. Látszott az arcán,hogy valami baj van...
- Gyere Sophia,most azonnal el kell tűnnünk !-mondta. Bólintottam,felálltam,felöltöztem és már indulhattunk is.
- Nem az ajtón fogunk menni..!-mondta Harry egy titokzatos mosollyal a szája szélén. Már kezdtem félni,hogy lemászunk a teraszon vagy valami ilyesmi,de végül csak kimentünk a teraszra és átmásztunk a mellettünk lévő lakásba,ahol épp nyitva volt az ablak. Szeretem az extrém dolgokat,de ezt azért nem gondoltam volna..
- Hát ez meleg helyzet volt..!-mondtam.
- Ez ?! Ez nem volt még semmi,ahhoz képest,ami...-magyarázta Harry,de abbahagyta,hogy miért arról fogalmam sem volt...
- Valahogy ki kell jutnunk innen,mert neked kórházban a helyed !-mondta idegesen.
- Nekem ?! Pff dehogyis !-legyintettem,de valójában minden levegővétel,minden lépés és minden mozdulat nagy fájdalmakkal járt..
- Akkor gyere menjünk !-intett Harry.
- Ááá!-kiáltottam.
- Pssszt ! Tudtam,hogy van valami bajod !-mondta,majd felkapott és elindultunk... Csendben kisétáltunk a folyosóra. Kicsit sem volt feltűnő,hogy egy elég magas srác egy átlag magas lányt cipel menyasszony fogásban..! A szívem a torkomban dobogott.. Éreztem,hogy Harrynek is elég gyorsan vert szíve..
Hát még mikor emberekkel is találkoztunk..! Szerencsére senki sem kérdezett tőlünk semmit,csak csendben elhaladtak mellettünk... Így aztán mi sikeresen leértünk a parkolóba. Beszálltunk a kocsiba és gyorsan elhajtottunk...
- Kik voltak ezek ?.kérdeztem.
- Neked mindegy, nem ?!-mordult fel Harry. Erre kicsit távolabb próbáltam tőle húzódni...
Harry csak az utat bámulta,én meg csendben voltam és próbáltam elfelejteni az elmúlt napok főbb eseményeit..
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Leparkoltunk. Megérkeztünk..Valamiért,ha én a kórházra gondolok akkor egy csomó öregember jut eszembe,akik járókerettel sétafikálnak...
Amint végig mentünk a folyosókon,rögtön minden szempár ránk szegeződött.. Épp helyet kerestem a szememmel,amikor hirtelen kinyílt az ajtó és egy kedves arcú asszisztenslány állt előttünk..:
- Harry ?! Úristen,de régen láttalak már ! Sziaa !-mondta izgatottan.
- Mi az ? Hol a következő beteg ?-kérdezte egy hang a lány mögül.
- Itt van Harry !-válaszolta az asszisztens.
- Ó Harry,gyere be !-mondta a hang.
Persze bementem én is...
- Már régen voltál itt Harry..csak tán nem új rekord születik..De most mit csináltál halljuk...-magyarázta az orvos,de Harry félbeszakította.
- Nem..most én nem csináltam semmit..vagyis igen,de én már régebben..! Most ő a fontos..!-mondta Harry,majd arrébb állt.
- Látom is a sebeket a karodon..! Na és az "ő a fontos" kire vonatkozott Harry ?-kérdezte az orvos.
- Rám..azt hiszem..!-léptem előre.
- A nevem Sophia és tegnap óta nagyon fájnak ezen az oldalon a bordáim..-daráltam el.
- Látszik is,hogy a tartásod féloldalas.. Na hát akkor gyere közelebb és nézzük meg a bordáidat..-Felhúztam a felsőmet.. De Harry nem akart eltávolodni tőlem és a felsőmet leste.
- Szép álom Harry..-mondtam.
- Segíthetek ?-kérdezte Harry.
- Igen,gyere ide !-mondta az orvos.
- Háát én nem látom elég jól azokat a bordákat..-vigyorgott Harry.
- Nem kell,szerintem így is jó lesz !-mondtam.
- Háát elég csúnya..de én most meg nem mondom,hogy eltört,megrepedt vagy csak zúzódott-e...-mondta az orvos.
Még nézegette egy kicsit,majd elküldött röntgenre. Úgyhogy szépen lassan kisétáltunk...
Ahogy haladtunk a röntgen felé,észrevettem,hogy 3 alak nagyon néz minket és szinte tudtam,hogy oda fognak jönni hozzánk vagy egyszerűen csak megszólítanak..:
- ..Harry ?!-szólította meg egy csaj.
- Jade..?!- -válaszolta Harry.
- Igen..ki ez ? Talán csak nem egy nyeremény..?
- Nem dehogyis ! Épp a röntgenre megyünk..na és te mit keresel itt ?-kérdezte Harry.
- Nem csak egyedül vagyok..Itt van Tom és Marc is !-mondta a lány.
- Én sem..velem itt van Sophia ! Sophia,ő itt Jade..!-mutatott be Harry. Eddig még nem láttam ilyennek..
- Szia !-köszöntem mosolyogva.
- Hol szedted össze ezt a cukorbogyót,Harry ?! Hogy csináltad ? Lefizetted vagy ennyire...hülye ? Na had halljam ! Ha kell befogom a fülét vagy súgd meg nekem !-mondta durván Jade.
- Jade..elég ! Ő..nem...-kezdte el mondani Harry.
- Ó szóval,ő nem tud rólad semmit ! Hát gratulálok nagyon kis cuki,ártatlan,aranyos,bájos a "barátnőd".. de azért majd mondj el neki mindent ! Azokat is amiket nekem is mondtál..! Vagy talán félsz ? Tudod Hazz nagyon megváltoztál..! Egyre gyengébb vagy..!-mondta Jade,majd közelebb lépett Harryhez és adott egy puszit az arcára. Harry hagyta,majd egyszerűen eltűnt,engem pedig ott hagyott ezzel a 3 tök ismeretlen alakkal..
- Mit is mondtál,hogy hívnak ?-kérdezte Jade.
- Sophia.-válaszoltam.
- Cuki kis név..na és hol találkoztál Harryvel ?-kíváncsiskodott Jade.
- Köszi. Véletlenül találkoztunk..-válaszoltam.
- Hát azt gondoltam.. De ide figyelj,menekülj és hagyd itt Harryt,amilyen gyorsan csak lehet ! Ne érdekeljen,hogy szereted őt vagy sem,csak fuss és felejtsd el őt örökre !
- Nem vagyok belé szerelmes !-tagadtam.
- Akkor meg mit kerestek együtt ?
- Nem tudom..-válaszoltam. Szerencsére visszajött Harry.
- Sophia menünk kell..most !-mondta.
Meg sem tudtam szólalni,mert elkapta a karom és húzott maga után. Annyira elragadta a hév,hogy meg sem állt a kocsiig... Beszálltunk és már rögtön beindította a motort. Pár percen belül már úton is voltunk...
- ... Harry ki volt ez a lány és mit akart ?-tudtam,hogy ezt nem kellett volna megkérdeznem,de égetett ez a kérdés..
- Jadere gondolsz ? Ő..senki..!-válaszolta határozottan.
- Mit jelent,amiket mondott.. Miket nem mondtál még el nekem ? Semmit sem tudok rólad és ez egyre jobban zavar ! Főleg,hogy az előbb Jade említett egy csomó dolgot..!!-mondtam higgadtan. Hirtelen Harry lefékezett. Odahajolt hozzám,egészen a fülemhez..
- Ne akard tudni..-suttogta.
- De engem érdekel !-vágtam rá.
- Jobb ha nem tudod !-figyelmeztetett. Megvontam a vállam és arrébb húzódtam,mintha nem is érdekelne,pedig majd megölt a kíváncsiság..
- Vigyél haza !-mondtam.
Újra felzúgott a motor... Így nagyon hamar haza értem. Nem beszélgettünk egyáltalán,mindketten az utat bámultuk. Mikor megérkeztünk én azonnal kiszálltam a kocsiból és a stúdió ajtaja felé,ami éppen kinyílt és apa lépett ki rajta. Tudtam,hogy nagyon le fog cseszni..
- Sophia hol voltál már megint ? Ki ez a.. ? És mit..? Na jó..akkor én most...vagy nem..Szia én..öm bent leszek !-mutogatott apa.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
- ÁÁÁ!-sikítottam..sokadszorra.
- Sophia..! Sophia itt vagyok ! Nincs semmi baj ! Csak egy álom volt !-csitított Harry,majd visszahúzott maga mellé az ágyba.
- Egy rém álom..-tettem hozzá.
- Hány óra van ?-kérdeztem.
- Nem tudom.. negyed 8 körül..-válaszolta Harry.
- Én már vissza nem alszom,az biztos !-jelentettem ki. Ezen Harry mosolygott egyet,majd átkarolta a derekam.
- Attól még visszajöhetsz...-mondta. Vissza is feküdtem. Először a párnára tettem a fejem,de aztán közelebb húzott magához,így a fejem valahogy a mellkasára került.
- Köszönöm..!-mondtam.
- Ugyan mit ?-kérdezte.
- Hogy velem maradtál..hogy segítettél..elég borzalmas éjszaka volt ! Köszönöm,hogy velem virrasztottál,hogy...-befejeztem..volna a mondatot,de nem tudtam..
- Hát szívesen..-vigyorgott Harry.
- Szz áu..!-szisszentem fel.
- Mi az ?
- A bordám..
Harry nem szólt semmit,csak kikelt az ágyból,majd eltűnt a szobából kiérve.. Ott maradtam egyedül egy nagy szobában.. Rossz érzés volt ez is..pedig nem voltam egyedül..mégis úgy éreztem..
Harry visszajött egy pillanatra,de a küszöbön megállt,mintha fülelne.. Hirtelen felkapta a fejét és megint eltűnt,de most hamarabb visszajött. Látszott az arcán,hogy valami baj van...
- Gyere Sophia,most azonnal el kell tűnnünk !-mondta. Bólintottam,felálltam,felöltöztem és már indulhattunk is.
- Nem az ajtón fogunk menni..!-mondta Harry egy titokzatos mosollyal a szája szélén. Már kezdtem félni,hogy lemászunk a teraszon vagy valami ilyesmi,de végül csak kimentünk a teraszra és átmásztunk a mellettünk lévő lakásba,ahol épp nyitva volt az ablak. Szeretem az extrém dolgokat,de ezt azért nem gondoltam volna..
- Hát ez meleg helyzet volt..!-mondtam.
- Ez ?! Ez nem volt még semmi,ahhoz képest,ami...-magyarázta Harry,de abbahagyta,hogy miért arról fogalmam sem volt...
- Valahogy ki kell jutnunk innen,mert neked kórházban a helyed !-mondta idegesen.
- Nekem ?! Pff dehogyis !-legyintettem,de valójában minden levegővétel,minden lépés és minden mozdulat nagy fájdalmakkal járt..
- Akkor gyere menjünk !-intett Harry.
- Ááá!-kiáltottam.
- Pssszt ! Tudtam,hogy van valami bajod !-mondta,majd felkapott és elindultunk... Csendben kisétáltunk a folyosóra. Kicsit sem volt feltűnő,hogy egy elég magas srác egy átlag magas lányt cipel menyasszony fogásban..! A szívem a torkomban dobogott.. Éreztem,hogy Harrynek is elég gyorsan vert szíve..
Hát még mikor emberekkel is találkoztunk..! Szerencsére senki sem kérdezett tőlünk semmit,csak csendben elhaladtak mellettünk... Így aztán mi sikeresen leértünk a parkolóba. Beszálltunk a kocsiba és gyorsan elhajtottunk...
- Kik voltak ezek ?.kérdeztem.
- Neked mindegy, nem ?!-mordult fel Harry. Erre kicsit távolabb próbáltam tőle húzódni...
Harry csak az utat bámulta,én meg csendben voltam és próbáltam elfelejteni az elmúlt napok főbb eseményeit..
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Leparkoltunk. Megérkeztünk..Valamiért,ha én a kórházra gondolok akkor egy csomó öregember jut eszembe,akik járókerettel sétafikálnak...
Amint végig mentünk a folyosókon,rögtön minden szempár ránk szegeződött.. Épp helyet kerestem a szememmel,amikor hirtelen kinyílt az ajtó és egy kedves arcú asszisztenslány állt előttünk..:
- Harry ?! Úristen,de régen láttalak már ! Sziaa !-mondta izgatottan.
- Mi az ? Hol a következő beteg ?-kérdezte egy hang a lány mögül.
- Itt van Harry !-válaszolta az asszisztens.
- Ó Harry,gyere be !-mondta a hang.
Persze bementem én is...
- Már régen voltál itt Harry..csak tán nem új rekord születik..De most mit csináltál halljuk...-magyarázta az orvos,de Harry félbeszakította.
- Nem..most én nem csináltam semmit..vagyis igen,de én már régebben..! Most ő a fontos..!-mondta Harry,majd arrébb állt.
- Látom is a sebeket a karodon..! Na és az "ő a fontos" kire vonatkozott Harry ?-kérdezte az orvos.
- Rám..azt hiszem..!-léptem előre.
- A nevem Sophia és tegnap óta nagyon fájnak ezen az oldalon a bordáim..-daráltam el.
- Látszik is,hogy a tartásod féloldalas.. Na hát akkor gyere közelebb és nézzük meg a bordáidat..-Felhúztam a felsőmet.. De Harry nem akart eltávolodni tőlem és a felsőmet leste.
- Szép álom Harry..-mondtam.
- Segíthetek ?-kérdezte Harry.
- Igen,gyere ide !-mondta az orvos.
- Háát én nem látom elég jól azokat a bordákat..-vigyorgott Harry.
- Nem kell,szerintem így is jó lesz !-mondtam.
- Háát elég csúnya..de én most meg nem mondom,hogy eltört,megrepedt vagy csak zúzódott-e...-mondta az orvos.
Még nézegette egy kicsit,majd elküldött röntgenre. Úgyhogy szépen lassan kisétáltunk...
Ahogy haladtunk a röntgen felé,észrevettem,hogy 3 alak nagyon néz minket és szinte tudtam,hogy oda fognak jönni hozzánk vagy egyszerűen csak megszólítanak..:
- ..Harry ?!-szólította meg egy csaj.
- Jade..?!- -válaszolta Harry.
- Igen..ki ez ? Talán csak nem egy nyeremény..?
- Nem dehogyis ! Épp a röntgenre megyünk..na és te mit keresel itt ?-kérdezte Harry.
- Nem csak egyedül vagyok..Itt van Tom és Marc is !-mondta a lány.
- Én sem..velem itt van Sophia ! Sophia,ő itt Jade..!-mutatott be Harry. Eddig még nem láttam ilyennek..
- Szia !-köszöntem mosolyogva.
- Hol szedted össze ezt a cukorbogyót,Harry ?! Hogy csináltad ? Lefizetted vagy ennyire...hülye ? Na had halljam ! Ha kell befogom a fülét vagy súgd meg nekem !-mondta durván Jade.
- Jade..elég ! Ő..nem...-kezdte el mondani Harry.
- Ó szóval,ő nem tud rólad semmit ! Hát gratulálok nagyon kis cuki,ártatlan,aranyos,bájos a "barátnőd".. de azért majd mondj el neki mindent ! Azokat is amiket nekem is mondtál..! Vagy talán félsz ? Tudod Hazz nagyon megváltoztál..! Egyre gyengébb vagy..!-mondta Jade,majd közelebb lépett Harryhez és adott egy puszit az arcára. Harry hagyta,majd egyszerűen eltűnt,engem pedig ott hagyott ezzel a 3 tök ismeretlen alakkal..
- Mit is mondtál,hogy hívnak ?-kérdezte Jade.
- Sophia.-válaszoltam.
- Cuki kis név..na és hol találkoztál Harryvel ?-kíváncsiskodott Jade.
- Köszi. Véletlenül találkoztunk..-válaszoltam.
- Hát azt gondoltam.. De ide figyelj,menekülj és hagyd itt Harryt,amilyen gyorsan csak lehet ! Ne érdekeljen,hogy szereted őt vagy sem,csak fuss és felejtsd el őt örökre !
- Nem vagyok belé szerelmes !-tagadtam.
- Akkor meg mit kerestek együtt ?
- Nem tudom..-válaszoltam. Szerencsére visszajött Harry.
- Sophia menünk kell..most !-mondta.
Meg sem tudtam szólalni,mert elkapta a karom és húzott maga után. Annyira elragadta a hév,hogy meg sem állt a kocsiig... Beszálltunk és már rögtön beindította a motort. Pár percen belül már úton is voltunk...
- ... Harry ki volt ez a lány és mit akart ?-tudtam,hogy ezt nem kellett volna megkérdeznem,de égetett ez a kérdés..
- Jadere gondolsz ? Ő..senki..!-válaszolta határozottan.
- Mit jelent,amiket mondott.. Miket nem mondtál még el nekem ? Semmit sem tudok rólad és ez egyre jobban zavar ! Főleg,hogy az előbb Jade említett egy csomó dolgot..!!-mondtam higgadtan. Hirtelen Harry lefékezett. Odahajolt hozzám,egészen a fülemhez..
- Ne akard tudni..-suttogta.
- De engem érdekel !-vágtam rá.
- Jobb ha nem tudod !-figyelmeztetett. Megvontam a vállam és arrébb húzódtam,mintha nem is érdekelne,pedig majd megölt a kíváncsiság..
- Vigyél haza !-mondtam.
Újra felzúgott a motor... Így nagyon hamar haza értem. Nem beszélgettünk egyáltalán,mindketten az utat bámultuk. Mikor megérkeztünk én azonnal kiszálltam a kocsiból és a stúdió ajtaja felé,ami éppen kinyílt és apa lépett ki rajta. Tudtam,hogy nagyon le fog cseszni..
- Sophia hol voltál már megint ? Ki ez a.. ? És mit..? Na jó..akkor én most...vagy nem..Szia én..öm bent leszek !-mutogatott apa.
2013. december 8., vasárnap
Chapter 4.
Reggel,mikor kinyitottam a szemeim,oldalra néztem..Harry nem volt mellettem. Felültem és körülnéztem.. Úgy tűnt egyedül vagyok.. Lassan kikeltem az ágyból,fűtött a kíváncsiság,hogy megtudjak mindent Harryről.. Sajnos csalódnom kellett,mert a szobájában alig voltak képek és azok is hülyeségnek bizonyultak..
Unalmamban már a házban bolyongtam,remélve,hogy találok,valami érdekeset..de nem így lett..feladtam és visszamentem a hálóba..
Nem sokára a bejárati ajtó kattanását hallottam. Felálltam és az ajtó felé rohantam.
- Szia..már fent is vagy..?-kérdezte Harry meglepődve.
- Igen..-válaszoltam bizonytalanul.
- Na se baj..tessék..ez a..a tiéd..!-nyújtott át egy papírt,ami valójába egy meghívó volt..
- Hú..köszi..,de nekem már mennem kéne..!-mondtam.
- Ne..maradj még..itt velem !-mondta,de én elindultam az ajtó felé.. Elkapta a kezem.
- Eressz el..haza kell mennem !-húztam ki a kezem a kezéből..
- Haza vigyelek ?
- Igen,légyszi..-válaszoltam. Erre Harry egyre közelebb jött..én meg persze egyre csak hátráltam..míg végül elértem az ajtót..
- Ne gyere közelebb !-figyelmeztettem.
- Próbálj meg ellen állni..-vigyorgott. Kinyújtottam a kezeim,melyek hamarosan,már a mellkasához értek. Lehajtotta a fejét..egy darabig nézte a kezeim,majd egyszerűen lehúzta a kezeim és összekulcsolta őket,a sajátjával. Nem ellenkeztem,mert teljesen megbénított a gyönyörű szemeivel..
- Ne csináld ezt..!-mondtam.
- Mit ?-kérdezte.
- Ezt..ahogy rám nézel ! Biztos vagyok benne,hogy mindig ezt csinálod ! Így csábítod el a lányokat,akik simán bedőlnek neked,majd keservesen csalódnak benned..!-magyaráztam.
- Úgy érted..így ?-nézett rám.
- Igen pont így..de nekem mennem kéne...! Figyelj Harry szerintem te nem engem keresel..nem egy balek vagyok,akinek bájologsz,majd összetörd a szívét..még csak most érkeztem..és még annyi minden van...jaaj ne nézz már rám így ! Kérlek menj el és felejtsd...sőt felejts el engem is ! Nem ismerlek és te sem ismersz engem !-mondtam. Fájdalmasan néztem Harryre,majd lassan becsuktam az ajtót..
Megfordultam és az ajtóhoz támaszkodtam.. Egy apró könnycsepp gördült végig az arcomon..
Amit hamar letöröltem. Utána apát kerestem,de csak egy levelet találtam.. Röviden annyi állt benne,hogy menjek el kaját venni magamnak..
Le sem vetkőztem,hanem felrohantam a szobámba,ahol apa állítólag hagyott pénzt.. Majd kirohantam az utcára..
Kezdődhetett a kaja vadászat.. Szerencsére hamar találtam egy boltot..de nem szívesen vásároltam tőlük,úgyhogy kajafutárral megoldottam a dolgot és még volt egy csomó időm és pénzem is maradt.. Egy percig sem gondolkoztam,hogy mit csináljak a maradék pénzzel,főleg amikor megpillantottam az út túloldalán egy klassz ruha és cipő boltot ! Elhatároztam,hogy benézek és ha szerencsém van még veszek is magamnak valamit !
- Ni csak, kit látnak szemeim ?!-hallatszott mögülem. Először nem foglalkoztam vele..
- Hát nem ismersz meg ? Na és Harry hol van ? Csak tán nem..egyedül vagy ?-kérdezte ugyan az a hang.. Megfordultam és az a srác állt most már előttem,aki tegnap elkapott.. Az arca csupa seb volt,a karja pedig be volt kötözve. Félelmetesen nézett ki.. Nem sokáig ácsorogtam ott..elszaladtam..volna,de bekerítettek..5-en voltak én meg csak egyedül..Esélytelen helyzetben voltam és most nem volt itt Harry,hogy megvédjen..
Lefogták a karjaim,majd egy szűk utcába ráncigáltak..
- Most végre bosszút állhatok a tegnapiért ! Nem leszek kíméletes ! Azt fogod kapni,amit megérdemelsz !-mondta.
Nem ellenkeztem..felesleges..! Hamarosan a falhoz löktek,majd arcon vágtam..azt hittem betörik az arcom.. Ezután ököllel püföltek mindannyian,ahol értek, ott ütöttek..egészen addig,amíg a földre nem rogytam..
- Na jól van elég lesz..!-mondta az egyik.
- Nem még nem !-mondta egy másik és bordán rúgott.. Beszálltak a többiek a rugdosásba..
- Most már tényleg leállhatnánk..már épp eleget kapott !-mondta ismét az egyik.
- Rendben..csak még egyet..a drága..gyönyörű..arcára !-mondta a másik és egy helyett hármat rúgott..mindegyik szó után egyet..(drága,gyönyörű,arcára). Majd elmentek ezzel a vég szóval.:
- Holnapra úgy is meghal..!
Ettől a mondattól nagyon megrémültem.. Nem volt elég erőm ahhoz,hogy segítségért kiáltsak.. sőt megmoccanni sem tudtam..Fájt minden lélegzetvétel,minden mozdulat,minden szívdobbanás,minden szem rebbenés..
Azt hittem ennyi volt..meghalok..Meghalok mielőtt éltem volna. Már minden reményem elveszett.. Csak feküdtem a saját vértócsámban,a hideg,esős időben.. Senki sem látott,hallott.. Végleg elengedtem magam.. Csak az eget bámultam...
Hirtelen sikítást hallottam,majd lépteket..
- Úristen !-hallatszott. Próbáltam pislogni,ezzel tudva a fölöttem álló lánnyal,hogy élek még..
- Veled meg mi történt ? Segíthetek ?-kérdezte elszörnyülködve. Nem tudtam neki válaszolni,annyira fájt mindenem..
- Felsegítselek ? Hívjak esetleg egy mentőt ?-kérdezgetett. Nagy nehezen bólintottam.. Lehajolt hozzám és felpróbált ültetni..
- Áááháhááááá!!-kiáltottam..még a könnyem is kicsordult.
- Jaaj bocsánat nem tudtam,hogy ennyire fáj..! Úristen,te egy lány vagy..! Sajnálom,annyira összeroncsolódott az arcod,hogy nem láttam..! Mi a neved ? Én Lisa vagyok..!-mondta a lány,majd felsegített. Ez még jobban fájt,mint a felülés..Hát mikor elkezdtünk sétálni.. Nem tudtam hova megyünk..sőt gyakorlatilag,csak Lisa ment,mert én a vállára nehezedtem.. Épp egy szórakozóhely előtt készültünk elmenni,amikor hirtelen Lisa megtorpant..
- Szerintem nem erre kéne mennünk..-jegyezte meg. Indultunk is volna,ha nem pillantok meg valakit...valakit,aki miatt részben most itt vagyok..
- Ha..Harry..-mutattam a srác felé. Erre Lisa intett Harrynek,hogy jöjjön ide. Egy hatalmas sármos mosollyal az arcán közeledett,ám hamar lehervadt az a vigyor a képéről,amikor meglátott..
- Sophia ?-kérdezte döbbenten.
- Hol találtad ?-kérdezte Harry.
- Innen nem messze. Abban a sikátorban..a földön feküdt..nagyon rossz állapotban van !-válaszolta Lisa.
- Köszi a segítséget,innen átveszem..!-mondta Harry és a karjaiba vett. Felordítottam,mert rettentően fájt mindenem.
- Már nem vagyunk olyan messze ! Tarts ki !-mondta Harry.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Amikor végre megérkeztünk, Harry még babrált kicsit a kulcsokkal,de utána felmentünk. Mindenki bámult minket,mint ha nem is emberek lennénk.. Szörnyű érzés volt..pedig csak...én..megsérültem...nem is kicsit..!
Mikor bementünk a lakásába,óvatosan lerakott engem a kanapéra. Ahogy lerakott,én úgy maradtam..
- Ki tette ezt ? Mond meg és én..-mondta mérgesen Harry.
Én csak megráztam a fejem..
- Gyere megpróbálom ellátni a sebeidet,úgy ahogy te is az enyémeket..-mondta.
Nem sokára vissza is jött. Leült mellém és egy darabig csak fájdalmasan nézett rám..
- A sebeid érdekesek..jól látszik,hogy harag vezérelte..de nem egyedül volt,igaz ?.kérdezte.
Megráztam a fejem.
- Ez jól látszik abból,hogy mindenki másképp üt vagy rúg,legyen az boxoló,utcai suhanc vagy bárki..! Elég rendesen adtak neked,amiért megkapják majd a magukét..az biztos..csak jöjjön el a megfelelő alkalom.. De már megint mégis mit kerestél egyedül kint az utcán ? Miért mentél arra ?-kérdezte.
- Én csak..csak ebédet rendeltem magamnak...az..aztán be akartam menni egy ruha- és cipőboltba..-mondtam halk,rekedtes hangon..
Nem sokára Harry megtisztította a látható sebeim..de a java még hátra volt..
- Ahhoz,hogy ellássam az összes sebedet..le kell vetkőznöd..!-vigyorgott.
- Nem tudok ellenállni..csak tessék..-mondtam. Harry arca felvirult és lassan lehúzta rólam először a felsőmet,majd a nadrágomat..
- Úristen..itt megrugdostak..hogy tehettek ilyet egy lánnyal ?!
- Ááá-kiáltottam,amikor a bordáimhoz ért..nagyon fájtak..
- Elég csúnya..remélem nem tört el...-mondta Harry,majd rám terített egy pokrócot,hogy ne fázzam.
- Azt hiszem ennyi..meglátjuk,mit hoz a holnap..! Megyek is,hagylak téged pihenni.. Jó éjszakát !-mondta Harry,majd elment.
Én pedig egy hosszú, borzalmas,álmatlan és reménytelen éjszaka elé néztem..
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
- ÁÁÁÁ-sikítottam,majd csak úgy kapkodtam a levegőt..
- Sophia !-szaladt be hozzám Harry aggódóhangon.
- Itt vagyok ! Sss ! Már minden rendben..sss!-nyugtatgatott.
- Csa..csak egy rossz álom..volt,de olyan valóságos..!-mondtam megnyugodva.
- Nincs semmi baj én itt vagyok a másik szobában..próbálj meg visszaaludni..!-javasolta.
- Harry...
- Hmm?-fordult meg az ajtóból.
- Nem maradnál itt velem ?-kérdeztem.
- De..igen..-válaszolta,majd óvatosan odafeküdt mellém.
- Mindig..veled maradok...!-tette hozzá.
Lassan kezdtem elszenderülni,de kint szakadt az eső és villámlott..így nem tudtam aludni..
Unalmamban már a házban bolyongtam,remélve,hogy találok,valami érdekeset..de nem így lett..feladtam és visszamentem a hálóba..
Nem sokára a bejárati ajtó kattanását hallottam. Felálltam és az ajtó felé rohantam.
- Szia..már fent is vagy..?-kérdezte Harry meglepődve.
- Igen..-válaszoltam bizonytalanul.
- Na se baj..tessék..ez a..a tiéd..!-nyújtott át egy papírt,ami valójába egy meghívó volt..
- Hú..köszi..,de nekem már mennem kéne..!-mondtam.
- Ne..maradj még..itt velem !-mondta,de én elindultam az ajtó felé.. Elkapta a kezem.
- Eressz el..haza kell mennem !-húztam ki a kezem a kezéből..
- Haza vigyelek ?
- Igen,légyszi..-válaszoltam. Erre Harry egyre közelebb jött..én meg persze egyre csak hátráltam..míg végül elértem az ajtót..
- Ne gyere közelebb !-figyelmeztettem.
- Próbálj meg ellen állni..-vigyorgott. Kinyújtottam a kezeim,melyek hamarosan,már a mellkasához értek. Lehajtotta a fejét..egy darabig nézte a kezeim,majd egyszerűen lehúzta a kezeim és összekulcsolta őket,a sajátjával. Nem ellenkeztem,mert teljesen megbénított a gyönyörű szemeivel..
- Ne csináld ezt..!-mondtam.
- Mit ?-kérdezte.
- Ezt..ahogy rám nézel ! Biztos vagyok benne,hogy mindig ezt csinálod ! Így csábítod el a lányokat,akik simán bedőlnek neked,majd keservesen csalódnak benned..!-magyaráztam.
- Úgy érted..így ?-nézett rám.
- Igen pont így..de nekem mennem kéne...! Figyelj Harry szerintem te nem engem keresel..nem egy balek vagyok,akinek bájologsz,majd összetörd a szívét..még csak most érkeztem..és még annyi minden van...jaaj ne nézz már rám így ! Kérlek menj el és felejtsd...sőt felejts el engem is ! Nem ismerlek és te sem ismersz engem !-mondtam. Fájdalmasan néztem Harryre,majd lassan becsuktam az ajtót..
Megfordultam és az ajtóhoz támaszkodtam.. Egy apró könnycsepp gördült végig az arcomon..
Amit hamar letöröltem. Utána apát kerestem,de csak egy levelet találtam.. Röviden annyi állt benne,hogy menjek el kaját venni magamnak..
Le sem vetkőztem,hanem felrohantam a szobámba,ahol apa állítólag hagyott pénzt.. Majd kirohantam az utcára..
Kezdődhetett a kaja vadászat.. Szerencsére hamar találtam egy boltot..de nem szívesen vásároltam tőlük,úgyhogy kajafutárral megoldottam a dolgot és még volt egy csomó időm és pénzem is maradt.. Egy percig sem gondolkoztam,hogy mit csináljak a maradék pénzzel,főleg amikor megpillantottam az út túloldalán egy klassz ruha és cipő boltot ! Elhatároztam,hogy benézek és ha szerencsém van még veszek is magamnak valamit !
- Ni csak, kit látnak szemeim ?!-hallatszott mögülem. Először nem foglalkoztam vele..
- Hát nem ismersz meg ? Na és Harry hol van ? Csak tán nem..egyedül vagy ?-kérdezte ugyan az a hang.. Megfordultam és az a srác állt most már előttem,aki tegnap elkapott.. Az arca csupa seb volt,a karja pedig be volt kötözve. Félelmetesen nézett ki.. Nem sokáig ácsorogtam ott..elszaladtam..volna,de bekerítettek..5-en voltak én meg csak egyedül..Esélytelen helyzetben voltam és most nem volt itt Harry,hogy megvédjen..
Lefogták a karjaim,majd egy szűk utcába ráncigáltak..
- Most végre bosszút állhatok a tegnapiért ! Nem leszek kíméletes ! Azt fogod kapni,amit megérdemelsz !-mondta.
Nem ellenkeztem..felesleges..! Hamarosan a falhoz löktek,majd arcon vágtam..azt hittem betörik az arcom.. Ezután ököllel püföltek mindannyian,ahol értek, ott ütöttek..egészen addig,amíg a földre nem rogytam..
- Na jól van elég lesz..!-mondta az egyik.
- Nem még nem !-mondta egy másik és bordán rúgott.. Beszálltak a többiek a rugdosásba..
- Most már tényleg leállhatnánk..már épp eleget kapott !-mondta ismét az egyik.
- Rendben..csak még egyet..a drága..gyönyörű..arcára !-mondta a másik és egy helyett hármat rúgott..mindegyik szó után egyet..(drága,gyönyörű,arcára). Majd elmentek ezzel a vég szóval.:
- Holnapra úgy is meghal..!
Ettől a mondattól nagyon megrémültem.. Nem volt elég erőm ahhoz,hogy segítségért kiáltsak.. sőt megmoccanni sem tudtam..Fájt minden lélegzetvétel,minden mozdulat,minden szívdobbanás,minden szem rebbenés..
Azt hittem ennyi volt..meghalok..Meghalok mielőtt éltem volna. Már minden reményem elveszett.. Csak feküdtem a saját vértócsámban,a hideg,esős időben.. Senki sem látott,hallott.. Végleg elengedtem magam.. Csak az eget bámultam...
Hirtelen sikítást hallottam,majd lépteket..
- Úristen !-hallatszott. Próbáltam pislogni,ezzel tudva a fölöttem álló lánnyal,hogy élek még..
- Veled meg mi történt ? Segíthetek ?-kérdezte elszörnyülködve. Nem tudtam neki válaszolni,annyira fájt mindenem..
- Felsegítselek ? Hívjak esetleg egy mentőt ?-kérdezgetett. Nagy nehezen bólintottam.. Lehajolt hozzám és felpróbált ültetni..
- Áááháhááááá!!-kiáltottam..még a könnyem is kicsordult.
- Jaaj bocsánat nem tudtam,hogy ennyire fáj..! Úristen,te egy lány vagy..! Sajnálom,annyira összeroncsolódott az arcod,hogy nem láttam..! Mi a neved ? Én Lisa vagyok..!-mondta a lány,majd felsegített. Ez még jobban fájt,mint a felülés..Hát mikor elkezdtünk sétálni.. Nem tudtam hova megyünk..sőt gyakorlatilag,csak Lisa ment,mert én a vállára nehezedtem.. Épp egy szórakozóhely előtt készültünk elmenni,amikor hirtelen Lisa megtorpant..
- Szerintem nem erre kéne mennünk..-jegyezte meg. Indultunk is volna,ha nem pillantok meg valakit...valakit,aki miatt részben most itt vagyok..
- Ha..Harry..-mutattam a srác felé. Erre Lisa intett Harrynek,hogy jöjjön ide. Egy hatalmas sármos mosollyal az arcán közeledett,ám hamar lehervadt az a vigyor a képéről,amikor meglátott..
- Sophia ?-kérdezte döbbenten.
- Hol találtad ?-kérdezte Harry.
- Innen nem messze. Abban a sikátorban..a földön feküdt..nagyon rossz állapotban van !-válaszolta Lisa.
- Köszi a segítséget,innen átveszem..!-mondta Harry és a karjaiba vett. Felordítottam,mert rettentően fájt mindenem.
- Már nem vagyunk olyan messze ! Tarts ki !-mondta Harry.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Amikor végre megérkeztünk, Harry még babrált kicsit a kulcsokkal,de utána felmentünk. Mindenki bámult minket,mint ha nem is emberek lennénk.. Szörnyű érzés volt..pedig csak...én..megsérültem...nem is kicsit..!
Mikor bementünk a lakásába,óvatosan lerakott engem a kanapéra. Ahogy lerakott,én úgy maradtam..
- Ki tette ezt ? Mond meg és én..-mondta mérgesen Harry.
Én csak megráztam a fejem..
- Gyere megpróbálom ellátni a sebeidet,úgy ahogy te is az enyémeket..-mondta.
Nem sokára vissza is jött. Leült mellém és egy darabig csak fájdalmasan nézett rám..
- A sebeid érdekesek..jól látszik,hogy harag vezérelte..de nem egyedül volt,igaz ?.kérdezte.
Megráztam a fejem.
- Ez jól látszik abból,hogy mindenki másképp üt vagy rúg,legyen az boxoló,utcai suhanc vagy bárki..! Elég rendesen adtak neked,amiért megkapják majd a magukét..az biztos..csak jöjjön el a megfelelő alkalom.. De már megint mégis mit kerestél egyedül kint az utcán ? Miért mentél arra ?-kérdezte.
- Én csak..csak ebédet rendeltem magamnak...az..aztán be akartam menni egy ruha- és cipőboltba..-mondtam halk,rekedtes hangon..
Nem sokára Harry megtisztította a látható sebeim..de a java még hátra volt..
- Ahhoz,hogy ellássam az összes sebedet..le kell vetkőznöd..!-vigyorgott.
- Nem tudok ellenállni..csak tessék..-mondtam. Harry arca felvirult és lassan lehúzta rólam először a felsőmet,majd a nadrágomat..
- Úristen..itt megrugdostak..hogy tehettek ilyet egy lánnyal ?!
- Ááá-kiáltottam,amikor a bordáimhoz ért..nagyon fájtak..
- Elég csúnya..remélem nem tört el...-mondta Harry,majd rám terített egy pokrócot,hogy ne fázzam.
- Azt hiszem ennyi..meglátjuk,mit hoz a holnap..! Megyek is,hagylak téged pihenni.. Jó éjszakát !-mondta Harry,majd elment.
Én pedig egy hosszú, borzalmas,álmatlan és reménytelen éjszaka elé néztem..
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
- ÁÁÁÁ-sikítottam,majd csak úgy kapkodtam a levegőt..
- Sophia !-szaladt be hozzám Harry aggódóhangon.
- Itt vagyok ! Sss ! Már minden rendben..sss!-nyugtatgatott.
- Csa..csak egy rossz álom..volt,de olyan valóságos..!-mondtam megnyugodva.
- Nincs semmi baj én itt vagyok a másik szobában..próbálj meg visszaaludni..!-javasolta.
- Harry...
- Hmm?-fordult meg az ajtóból.
- Nem maradnál itt velem ?-kérdeztem.
- De..igen..-válaszolta,majd óvatosan odafeküdt mellém.
- Mindig..veled maradok...!-tette hozzá.
Lassan kezdtem elszenderülni,de kint szakadt az eső és villámlott..így nem tudtam aludni..
Harryre néztem, a keze az enyémen volt. Közelebb húzódtam hozzá..kíváncsi voltam mit szól hozzá..: óvatosan átkarolt és még közelebb húzott magához...
2013. december 2., hétfő
Chapter 3.
Először nem gyötört lelkiismeret..de aztán,mikor már aludtam..volna,hirtelen rám tört egy furcsa érzés. Aludni sem tudtam tőle..! Nagyon idegesített,úgyhogy gondoltam,ha nézek valamit a tv-ben,majd elmúlik..de nem így lett. Egyre erősebb és erősebbé vált..míg végül már nem bírtam tovább..
Felöltöztem és leszaladtam a lépcsőn,egyenesen az ajtóig meneteltem,majd halkan kinyitottam az ajtót. Gondolkodás nélkül kimentem az utcára.. Fogalmam sem volt,hogy hová megyek..
- Hé kis lány ! Mit keresel itt ilyen későn ? Főleg egyedül ?-kérdezte egy hang.
Oda se figyeltem.. De aztán hirtelen elkapta valaki a karom.
- Eressz el !-kiáltottam.
- Nem foglak..!-suttogta az alak. Én persze,közben rugdostam és ütlegeltem,de hiába. Egyre erősebben szorított.
- Segítség ! Eressz el,te bunkó !-kiáltoztam,de mind hiába..
A helyzetem egyre reménytelenebbé vált.. Már az erőm is teljesen elhagyott..
- Hé, a csaj velem van !-kiáltotta egy hang. Erre a fogva tartóm,gyanakodó arccal sétálgatott a titokzatos alakhoz,aki az imént megszólította.
- Te ? Ugyan mit keresel itt ? Azt hittem a bárban vagy és iszogatsz ! Nem vagy olyan híres,mint ahogy azt hiszed !-cukkolta a fogva tartóm.
- Miért te igen ? Gratulálok,elkaptál egy szerencsétlen lányt,aki egyedül sétált az utcán..! Minden elismerésem ! Na de most már engedd el,ha jót akarsz magadnak !-mondta a srác,majd amikor közelebb lépett,egyre ismerősebb lett az arca...
A fogva tartóm nem szólt semmit,csak ellökött magától,majd az ismerős srác felé sétált.
Sajnos nagyon hamar eltűntek a látom körömből és nem akartam közelebb menni..úgyhogy csendben vártam...
Vártam,egészen addig,amíg csend lett.. Közelebb mentem..nem kellett volna !
Egy utca sarkán megpillantottam 2 alakot..: az egyik a falhoz simult,míg a másik az egyik kezével a felső fogta,a másikat pedig ökölbe szorította...
Még közelebb mentem,így már hangokat is hallottam..:
- Mire vársz még ? Tedd meg ! Na gyerünk ! De előbb..néz csak oda !-mutatott rám az egyik.
- Hadd lássa ő is,milyen vagy valójában..nem vagy te akkora hős !-tette hozzá. Erre a másik alak felemelte az öklét,majd gondolkodás nélkül,úgy tűnt megüti ellenfelét...de csak úy tűnt,mert végül a ház falába ütött bele,akkorát,hogy még én is elég hangosan hallottam..Beleborzongtam..
Az egyik srác el akart menekülni..ekkor láttam,hogy igen erősen sántít... Kicsit megrémültem..Hát még amikor megláttam,hogy a másik alak lassan felém sántikál.. Mikor közelebb ért,láttam,hogy egy csomó helyen vérzik.. Egyik kezével a vállát fogta..
El kezdtem hátrálni,de nem jutottam sokra.. Neki támasztottam a hátam egy ház falának..meg sem tudtam mozdulni.. Lassan ideért az alak is. Ahogy közeledett,egyre gyorsabban vert a szívem. Mikor ideért,a fölöttem lévő utcai lámpa halovány fényénél,végre megláthattam az arcát..ledöbbentem..
- Harry..?-suttogtam. Erre ő a bal kezét végig simította az arcomon. Ez a keze is véres volt,főleg ott,ahol nagyon okosan belevert a házfalba.. Ezután természetesen megpróbált megcsókolni,de nekem elég volt az,az egy is ! Úgyhogy a mellkasára tettem a kezem és megpróbáltam eltolni magamtól..Hiába verekedett,éreztem,hogy még így is erősebb nálam..
Gondoltam rá,hogy megszököm, de Harry megelőzött.: a karjaival elállta az utat,ez által én a falhoz szorultam..
Mary jó modorra tanított,úgyhogy egyenesen Harry zavaros zöld szemeibe néztem,majd annyit mondtam.:
- Köszönöm..
Harry bólintott,majd hirtelen felszisszent és a vállához kapott. Elég rendesen vérzett.. Letépett a felsőjéből egy darabot,majd megpróbálta a vérző sebhez tenni..sikertelenül..elvettem tőle,majd a sebre helyeztem a ruhadarabot.
- Szz áá..-szisszent fel ismét. Ezután óvatosabban igazgattam a ruhadarabot. Már nem szólt semmit csak mélyen a szemeimbe nézett..
- Maradj itt és segíts..-suttogta rekedtes hangon. Fogalmam sincs miért,de rábólintottam...
Harry a vállamra tette a kezét,így sántikáltunk el a kocsijáig.. Beszálltam mellé. Hamarosan elindultunk..
Csak az utat bámultam. Szótlanok voltunk,mindketten.. Így az út Harry lakásáig nagyon hosszúnak tűnt..már arra is gondoltam,hogy én egyáltalán normális vagyok ?! Végül arra jutottam,hogy nem...de szerintem ez egyértelmű...
Megérkeztünk. Az autó megállt. Én kipattantam a kocsiból és Harryhez siettem,aki legyintett,hogy egyedül is ki tud szállni.. Én csak bólintottam és hátrébb léptem. Elővette a kulcsait és hamarosan már a lakásban találtam magam.. Harry lassan a kanapé felé sántikált,majd óvatosan leült. Látszott rajta,hogy fáj neki,minden mozdulat.. Odarohantam hozzá.
- Segítsek valamit ?-kérdeztem aggódó hangon. Erre Harry elmagyarázta,hogy hol találok rongyot,hol van a fürdőszoba meg hasonlók..
Nem sokára összeszedtem mindent és Harry felé indultam. Épp "jókor" mentem,mert pont akkor vette le a felsőjét,amikor megérkeztem.. Először kicsit elrettenve néztem rá,a sok tetoválása láttán,hisz nekem nincs és nem is szeretnék..egyelőre..
Harry a sebeit tisztogatta. Később segítettem neki én is. Amikor az arcához értem,láttam hogy a szemöldöke is szétnyílt,a szája is szétrepedt.. Ekkor elgondolkodtam,hogy vajon mi történhetett.. Beleborzongtam,ahogy elképzeltem,mi is történhetett valójában..
- Ez csíp..-jegyezte meg Harry kedvetlenül. Erre szívesen rávágtam volna,hogy :"- Kellett neked verekedned!" de aztán rájöttem,hogy ha ő nem lett volna ott,akkor ki tudja,mit csinált volna velem az,az alak..
Valahogy megint találkozott a tekintetünk,de most egy jó darabig csak néztük egymást..
- Köszönöm..-suttogtam.
Harry a kezéivel közelebb húzott magához. Nem ellenkeztem.. Majd eltűrte az arcomba lógó hajtincseket.. Halványan elmosolyodtam.. Ő is..tudtam,hogy mi következik,de nem akartam elhinni..
- Ne menj el..maradj itt velem !-kérlelt Harry rekedtes,erőtlen hangon. Megsajnáltam..
- Nem maradhatok..-mondtam és már elindultam az felé,de Harry visszahúzott a kanapéra..és megcsókolt..
- Ne Harry..félre érted ! Én nem..-magyaráztam,de nem tudtam befejezni a mondatom..
Leszállt rólam és arrébb ült. Nem szóltunk egymáshoz..egy darabig...
- Már késő,hogy haza indulj..-jegyezte meg Harry. Majd a hátamra fordított. Fel akartam állni,de Harry fölém jött,így beszorultam...
Ki kellett találnom valamit.. Szerencsére elértem a távirányítót,úgyhogy bekapcsoltam a tv-t. Ez elvonta Harry figyelmét és én kiszabadultam..
- Ha már bekapcsoltad a tv-t nézünk egy filmet ?-kérdezte Harry. Megvonta a vállam,majd kényelembe helyeztem magam. Valami krimis sorozat vagy film ment,ami egy elmebeteg.mániákus bérgyilkosról szólt,aki szerint a gyilkolászástól jobb lesz az élet... Nem mintha annyira érdekelt volna a film/sorozat..és ahogy láttam Harry sem a tv-t nézte..hanem engem.. Én pedig próbáltam felfogni,ami eddig történt velem...
Már vége lett a sorozatnak/filmnek,mikor rápillantottam Harryre. Úgy tűnt alszik.. Óvatosan felálltam és elindultam felfedezni a lakást..:
Először a konyhába értem..majd a fürdőbe végül pedig megtaláltam a hálószobát..nem mentem be csak a küszöbön álltam. Innen néztem a szobát,bár nagyon sötét volt és nem láttam semmit..azért a kíváncsiság meg volt..
- Hát te mit csinálsz ?-kérdezte váratlanul Harry. Nagyon megijesztett.. A mellkasomon a kezemmel fordultam meg.
- Csak nem megijedtél ?!-vigyorgott Harry.
- Hamár megtaláltad a hálót,nem akarsz aludni esetleg ?-kérdezte.
- De..de igen az jó lenne,mert már majd elalszom..-válaszoltam,majd elindultam az ágy felé.
- Így akarsz aludni ?-kérdezte.
- Nem..-válaszoltam és beálltam a sarokban,azt remélve,hogy feltűnik Harrynek,hogy nem előtte szeretnék levetkőzni...pechemre nem tűnt fel neki.
- Öm..Harry..-mondtam,majd mutattam neki,hogy forduljon meg. Hallgatott rám..egy darabig,mert amint levettem a pulcsim,hirtelen mögöttem termett és derekamra tette a kezét..megpróbálta lehúzni rólam a felsőmet,de én rátapostam a lábára..nem mintha annyira fájt volna neki..inkább csak meglepődött..
- Gyere csak ide !-mondta.
Kinyújtottam a nyelvem..nem kellett volna..Harry felém közeledett,majd belökött az ágyba..és elkezdett a felsőmmel szórakozni..sikeresen letépte rólam..Ezután a farmerem gombját piszkálta,majd kigombolta és lehúzta a sliccem is..ekkor kicsit megijedtem,de szerencsére a gatyámat húzta le és nem a bugyimat...
- Elég..!-mondtam és sikeresen mellkason térdeltem.. Felnyögött,majd kissé letörve,de leszállt rólam és a falat kezdte el nézni..én meg betakaróztam...
Nem sokára úgy aludtam,mint akit fejbe vertek,de egyszer mégis kinyitottam a szemeim a biztonság kedvéért..
Felöltöztem és leszaladtam a lépcsőn,egyenesen az ajtóig meneteltem,majd halkan kinyitottam az ajtót. Gondolkodás nélkül kimentem az utcára.. Fogalmam sem volt,hogy hová megyek..
- Hé kis lány ! Mit keresel itt ilyen későn ? Főleg egyedül ?-kérdezte egy hang.
Oda se figyeltem.. De aztán hirtelen elkapta valaki a karom.
- Eressz el !-kiáltottam.
- Nem foglak..!-suttogta az alak. Én persze,közben rugdostam és ütlegeltem,de hiába. Egyre erősebben szorított.
- Segítség ! Eressz el,te bunkó !-kiáltoztam,de mind hiába..
A helyzetem egyre reménytelenebbé vált.. Már az erőm is teljesen elhagyott..
- Hé, a csaj velem van !-kiáltotta egy hang. Erre a fogva tartóm,gyanakodó arccal sétálgatott a titokzatos alakhoz,aki az imént megszólította.
- Te ? Ugyan mit keresel itt ? Azt hittem a bárban vagy és iszogatsz ! Nem vagy olyan híres,mint ahogy azt hiszed !-cukkolta a fogva tartóm.
- Miért te igen ? Gratulálok,elkaptál egy szerencsétlen lányt,aki egyedül sétált az utcán..! Minden elismerésem ! Na de most már engedd el,ha jót akarsz magadnak !-mondta a srác,majd amikor közelebb lépett,egyre ismerősebb lett az arca...
A fogva tartóm nem szólt semmit,csak ellökött magától,majd az ismerős srác felé sétált.
Sajnos nagyon hamar eltűntek a látom körömből és nem akartam közelebb menni..úgyhogy csendben vártam...
Vártam,egészen addig,amíg csend lett.. Közelebb mentem..nem kellett volna !
Egy utca sarkán megpillantottam 2 alakot..: az egyik a falhoz simult,míg a másik az egyik kezével a felső fogta,a másikat pedig ökölbe szorította...
Még közelebb mentem,így már hangokat is hallottam..:
- Mire vársz még ? Tedd meg ! Na gyerünk ! De előbb..néz csak oda !-mutatott rám az egyik.
- Hadd lássa ő is,milyen vagy valójában..nem vagy te akkora hős !-tette hozzá. Erre a másik alak felemelte az öklét,majd gondolkodás nélkül,úgy tűnt megüti ellenfelét...de csak úy tűnt,mert végül a ház falába ütött bele,akkorát,hogy még én is elég hangosan hallottam..Beleborzongtam..
Az egyik srác el akart menekülni..ekkor láttam,hogy igen erősen sántít... Kicsit megrémültem..Hát még amikor megláttam,hogy a másik alak lassan felém sántikál.. Mikor közelebb ért,láttam,hogy egy csomó helyen vérzik.. Egyik kezével a vállát fogta..
El kezdtem hátrálni,de nem jutottam sokra.. Neki támasztottam a hátam egy ház falának..meg sem tudtam mozdulni.. Lassan ideért az alak is. Ahogy közeledett,egyre gyorsabban vert a szívem. Mikor ideért,a fölöttem lévő utcai lámpa halovány fényénél,végre megláthattam az arcát..ledöbbentem..
- Harry..?-suttogtam. Erre ő a bal kezét végig simította az arcomon. Ez a keze is véres volt,főleg ott,ahol nagyon okosan belevert a házfalba.. Ezután természetesen megpróbált megcsókolni,de nekem elég volt az,az egy is ! Úgyhogy a mellkasára tettem a kezem és megpróbáltam eltolni magamtól..Hiába verekedett,éreztem,hogy még így is erősebb nálam..
Gondoltam rá,hogy megszököm, de Harry megelőzött.: a karjaival elállta az utat,ez által én a falhoz szorultam..
Mary jó modorra tanított,úgyhogy egyenesen Harry zavaros zöld szemeibe néztem,majd annyit mondtam.:
- Köszönöm..
Harry bólintott,majd hirtelen felszisszent és a vállához kapott. Elég rendesen vérzett.. Letépett a felsőjéből egy darabot,majd megpróbálta a vérző sebhez tenni..sikertelenül..elvettem tőle,majd a sebre helyeztem a ruhadarabot.
- Szz áá..-szisszent fel ismét. Ezután óvatosabban igazgattam a ruhadarabot. Már nem szólt semmit csak mélyen a szemeimbe nézett..
- Maradj itt és segíts..-suttogta rekedtes hangon. Fogalmam sincs miért,de rábólintottam...
Harry a vállamra tette a kezét,így sántikáltunk el a kocsijáig.. Beszálltam mellé. Hamarosan elindultunk..
Csak az utat bámultam. Szótlanok voltunk,mindketten.. Így az út Harry lakásáig nagyon hosszúnak tűnt..már arra is gondoltam,hogy én egyáltalán normális vagyok ?! Végül arra jutottam,hogy nem...de szerintem ez egyértelmű...
Megérkeztünk. Az autó megállt. Én kipattantam a kocsiból és Harryhez siettem,aki legyintett,hogy egyedül is ki tud szállni.. Én csak bólintottam és hátrébb léptem. Elővette a kulcsait és hamarosan már a lakásban találtam magam.. Harry lassan a kanapé felé sántikált,majd óvatosan leült. Látszott rajta,hogy fáj neki,minden mozdulat.. Odarohantam hozzá.
- Segítsek valamit ?-kérdeztem aggódó hangon. Erre Harry elmagyarázta,hogy hol találok rongyot,hol van a fürdőszoba meg hasonlók..
Nem sokára összeszedtem mindent és Harry felé indultam. Épp "jókor" mentem,mert pont akkor vette le a felsőjét,amikor megérkeztem.. Először kicsit elrettenve néztem rá,a sok tetoválása láttán,hisz nekem nincs és nem is szeretnék..egyelőre..
Harry a sebeit tisztogatta. Később segítettem neki én is. Amikor az arcához értem,láttam hogy a szemöldöke is szétnyílt,a szája is szétrepedt.. Ekkor elgondolkodtam,hogy vajon mi történhetett.. Beleborzongtam,ahogy elképzeltem,mi is történhetett valójában..
- Ez csíp..-jegyezte meg Harry kedvetlenül. Erre szívesen rávágtam volna,hogy :"- Kellett neked verekedned!" de aztán rájöttem,hogy ha ő nem lett volna ott,akkor ki tudja,mit csinált volna velem az,az alak..
Valahogy megint találkozott a tekintetünk,de most egy jó darabig csak néztük egymást..
- Köszönöm..-suttogtam.
Harry a kezéivel közelebb húzott magához. Nem ellenkeztem.. Majd eltűrte az arcomba lógó hajtincseket.. Halványan elmosolyodtam.. Ő is..tudtam,hogy mi következik,de nem akartam elhinni..
- Ne menj el..maradj itt velem !-kérlelt Harry rekedtes,erőtlen hangon. Megsajnáltam..
- Nem maradhatok..-mondtam és már elindultam az felé,de Harry visszahúzott a kanapéra..és megcsókolt..
- Ne Harry..félre érted ! Én nem..-magyaráztam,de nem tudtam befejezni a mondatom..
Leszállt rólam és arrébb ült. Nem szóltunk egymáshoz..egy darabig...
- Már késő,hogy haza indulj..-jegyezte meg Harry. Majd a hátamra fordított. Fel akartam állni,de Harry fölém jött,így beszorultam...
Ki kellett találnom valamit.. Szerencsére elértem a távirányítót,úgyhogy bekapcsoltam a tv-t. Ez elvonta Harry figyelmét és én kiszabadultam..
- Ha már bekapcsoltad a tv-t nézünk egy filmet ?-kérdezte Harry. Megvonta a vállam,majd kényelembe helyeztem magam. Valami krimis sorozat vagy film ment,ami egy elmebeteg.mániákus bérgyilkosról szólt,aki szerint a gyilkolászástól jobb lesz az élet... Nem mintha annyira érdekelt volna a film/sorozat..és ahogy láttam Harry sem a tv-t nézte..hanem engem.. Én pedig próbáltam felfogni,ami eddig történt velem...
Már vége lett a sorozatnak/filmnek,mikor rápillantottam Harryre. Úgy tűnt alszik.. Óvatosan felálltam és elindultam felfedezni a lakást..:
Először a konyhába értem..majd a fürdőbe végül pedig megtaláltam a hálószobát..nem mentem be csak a küszöbön álltam. Innen néztem a szobát,bár nagyon sötét volt és nem láttam semmit..azért a kíváncsiság meg volt..
- Hát te mit csinálsz ?-kérdezte váratlanul Harry. Nagyon megijesztett.. A mellkasomon a kezemmel fordultam meg.
- Csak nem megijedtél ?!-vigyorgott Harry.
- Hamár megtaláltad a hálót,nem akarsz aludni esetleg ?-kérdezte.
- De..de igen az jó lenne,mert már majd elalszom..-válaszoltam,majd elindultam az ágy felé.
- Így akarsz aludni ?-kérdezte.
- Nem..-válaszoltam és beálltam a sarokban,azt remélve,hogy feltűnik Harrynek,hogy nem előtte szeretnék levetkőzni...pechemre nem tűnt fel neki.
- Öm..Harry..-mondtam,majd mutattam neki,hogy forduljon meg. Hallgatott rám..egy darabig,mert amint levettem a pulcsim,hirtelen mögöttem termett és derekamra tette a kezét..megpróbálta lehúzni rólam a felsőmet,de én rátapostam a lábára..nem mintha annyira fájt volna neki..inkább csak meglepődött..
- Gyere csak ide !-mondta.
Kinyújtottam a nyelvem..nem kellett volna..Harry felém közeledett,majd belökött az ágyba..és elkezdett a felsőmmel szórakozni..sikeresen letépte rólam..Ezután a farmerem gombját piszkálta,majd kigombolta és lehúzta a sliccem is..ekkor kicsit megijedtem,de szerencsére a gatyámat húzta le és nem a bugyimat...
- Elég..!-mondtam és sikeresen mellkason térdeltem.. Felnyögött,majd kissé letörve,de leszállt rólam és a falat kezdte el nézni..én meg betakaróztam...
Nem sokára úgy aludtam,mint akit fejbe vertek,de egyszer mégis kinyitottam a szemeim a biztonság kedvéért..
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)